A léghajó

A léghajó
Herceg ötéves lett, hogy telik az idő! Mama megengedte neki, hogy szülinapi bulit rendezzen a kertjükben. Várjátékot terveztek, ahol a fiúk lovagok, a lányok pedig királykisasszonyok lesznek, akiket meg kell menteni a gonosz sárkánytól. A sárkányról vitatkoztak, Herceg szerette volna, ha Papa öltözik be a tűzokádónak. Mama nem tartotta jó ötletnek, mivel a hercegnőket a várban őrzi a sárkány, és szerinte Herceg apukája nem tud felmászni a csúszdatoronyba, de ha valahogy feljutna, akkor sem bírna el a házikó három kislányt, és még a Papát is. Elképzelték, amint Herceg apukája beszorul a várkapuba, és a hercegnők tuszkolják őt kifelé. Nagyokat nevettek, megegyeztek, valaki mást kell keresniük. Mama kitalálta, legyen Kuszkusz cica a sárkány, majd tesznek a fejére egy zöld papírcsákót, ami Herceg kétéves zsúrjáról maradt.
Ebéd után feldíszítették a teraszt, papírlampionokat és lufikat akasztottak fel az eresz alá és a mászókára. Papa felfújta a léggömböket, vörös lett a feje az erőlködéstől, Mama ragasztotta őket a helyükre. Herceg egyfolytában a kedvenc dalát énekelte, ma van a szülinapom, pom, pom, az ötödik szülinapom, pom. Nagyon izgatott volt, végül aztán mégis segített egy kicsit, elrendezte a versenyautós tányérokat és a szalvétákat az asztalon. Elsőként a két szomszéd kislány, Szöszi és Lala érkezett meg, de a többiek se sokat késtek. Peti páncél nélkül jött, ezért Herceg kölcsönadta neki a sísisakját, nehogy megsérüljön a bajvívásban. Papa felsegítette a kislányokat a toronyba, és mellettük maradt, mint testőr, nehogy leessenek a magasból. A lányok a lufik közül integettek le a hős lovagoknak.
Kuszkusz a párkányon feküdt kinyújtózva, élvezte a napsütést, bár a csákó gumija kényelmetlenül szorította a nyakát. A fiúk először feladatokat oldottak meg, aztán elkezdték egymást püfölni. Mama közbelépett:
- Kedves bajvívók, míg ti egymással hadakoztok, a hercegnők már nedvesre sírták a zsebkendőjüket! Senki se szabadítja ki őket a gonosz sárkány fogságából?
- Gyerünk, mentsük meg a királylányokat! Rohamra! – süvöltötte Herceg.
Kuszkusznak ekkor lett elege. Vagy a túlerőtől riadt meg, vagy a ricsaj zavarta, vagy csak erősen tűzött a nap, ez már sohasem derül ki. Feltápászkodott, nagyot nyújtózott, felpúpozta a hátát, pont úgy, ahogyan az oviban szokták Hercegék a reggeli tornán. A hirtelen mozdulattól a csákó a szemére csúszott, így vakon indult el a párkányon. Belegabalyodott a lufik zsinórjába, húzta őket maga után, mind a tízet. A gerenda szélén állt, amikor jött egy nagyobb szellő, s felrepítette a léggömböket a magasba. Velük együtt, mint egy léghajón, lebegett a cica is.
Ebből a többiek semmit se vettek észre, mivel a hercegnők a másik oldalon azt figyelték, melyik lovag ér fel legelőbb, hogy végre kiszabadítsa őket a rabságból. Kis tülekedés után ez Petinek sikerült, aki mindjárt meg akart küzdeni a sárkánnyal:
- Hol vagy te lopós szörnyeteg? – kiabálta.
- Tényleg, hova lett a sárkány? – kérdezgették egymástól, majd elkezdték keresni a macskát a kertben. Végigjárták Kuszkusz kedvenc helyeit, benéztek a bokrok alá, a virágládák közé, a tornácra. Sehol sem találták, Herceg nagyon szomorú lett, mert meg akarta kínálni barátját a tortából. Papa még az utcára is kiment, hátha csak elcsavargott az ebadta macskája. Kuszkusz a szemközti üres házban találkozgatott a környék többi cicájával. Ezúttal Herceg apukája hiába kereste, senki sem rejtőzött az építkezésen.
Közben Kuszkusz lassan emelkedett, már a kertben levő hamis ciprus magasságában lehetett, amikor leesett szeméről a sapka. Lenézett, szédült, nagyon megijedt. Éktelen nyávogásba és kapálózásba kezdett, hogy kiszabaduljon. Herceg azonnal meghallotta, hogy a barátja bajban van.
- Papa, gyere gyorsan, valahol hátul miákol!
Gyereksereg rohant a kertbe, leesett az álluk a látványtól, ahogyan Herceg macskája a mászótorony felett lebegett. Addigra már a hadonászástól sorban kipukkantak a lufik, a cica hirtelen lezuhant, szerencsére Papa karjában landolt.
- Hát, Kuszikám, azt tudtam, szeretnél repülni, de arról fogalmam sem volt, hogy az ejtőernyős ugrást is kipróbálod! – hahotázott Herceg apukája.
- Ha ilyen a repülés, legközelebb inkább kihagynám – morogta Kuszkusz, és sértődötten elvonult a vackára.
Később Hercegnek sikerült kicsalogatnia onnan és megvigasztalni egy szelet tejszínhabos csoki tortával. A vendégek még sokáig emlegették a különleges szülinapi produkciót.
 
Megjelent a Nők Lapja 2011/45. számában