Szőcs Henriette Gerincesek és boszorkányok (Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete c. könyvéről)

Szőcs Henriette Gerincesek és boszorkányok (Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete c. könyvéről)
Őszinte kíváncsisággal kezdtem bele a könyv olvasásába, mivel a Facebookról ismertem már korábban a szövegek nagy részét. Az anekdotikus, városi legendák meg-megjelentek a Pesten hallottam csoportban, ahol a tagok nagyon kedvelték a sztorikat. Szóval érdekelt, hogyan lesz ezekből a töredékes, eltérő hangulatú, témájú, változatos hosszúságú, néhol csak versnyi lélegzetű, máshol több oldalnyi terjedelmű elbeszélésekből kerek egész. Mivel a legutolsó regényem, A hűség a kutyáknak való, szintén egy onlájn blogból indult ki, tudtam, mi a különbség a netes írások és a nyomtatott változat között, illetve mennyi munkába kerül könyvvé formálni. Nos, Pál Dániel Leventének és szerkesztőjének sikerült megoldani a feladatot.
 
A borító külsőleg tetszetős, a lila alapszín felidézi nekem a kerület kicsit merész épülethomlokzatainak színvilágát. Az illusztráció Lakatos István munkája, azonban ezúttal cseppet sem lakatospistis, hiszen a szereplők nem képregényfigurák, hanem egy modern ikonográfia részei: cigány madonna kisdeddel, a rajta imádattal csüngő apa, egy iszákos hajléktalan, napszemüveges, vastag láncos maffiózó, és a sarokban megbújik az elbeszélő, aki erősen a szerzőre hajaz.
 
A bevezetőt kicsit unalmasnak és száraznak találtam, de végezetül rájöttem, hogy tökéletesen összefoglalja, miről szól a kötet. Pál nem csupán arról ír, ami mindannyiunknak sztereotípiaszerűen azonnal eszébe jut a nyolcadik kerületről, a cigányokról, a kurvákról, drogosokról, lecsúszott egzisztenciákról, kocsma- és börtöntöltelékekről, hajléktalanokról, hanem a kerület egészéről, ahova beletartozik a Palotanegyed, az egyetemek, a református templom, sőt, Csáth Gézának az orvosi egyetemen őrzött agya is. Egyrészt bölcsészként hiteles szociográfiát rajzol, megmagyarázza a mélyszegénység fogalmát, de a tudományosságot mindig oldja a személyes hang, élmény, az odatartozás, a humor.
 
Témák köré csoportosították a tárcákat, Gyerekek, Fiúk (számomra e kettő volt a legszórakoztatóbb, legkönnyedebb része a könyvnek), Lányok, Nők (szenvedés, tűrés, reality), Férfiak (macsó tragikomédia), Állatok, Öregek, Boszorkányok és szellemek.  Ez utóbbi megtöri a sorrendet, szokatlan, elgondolkodtató és különleges írások. Az Állatok fejezet nekem a legkevésbé tetszett, valószínűleg ha én lettem volna a szerkesztő, (de szerencsére nem én voltam), inkább beillesztettem volna a többi tárca közé, elszórva, mert így egy kupacban könnycsatorna irritálóan hatásvadász lett. Erotikus regények szerzőjeként viszont különösen értékelem a szexualitás szabad és naturalista ábrázolását a szövegekben. „Úrinő? – röhög. – Ezt legutóbb öt férfi mondta, amikor magukévá akartak tenni, egyszerre! … És kikértem magamnak: álljanak csak sorba, és szépen egymás után!”
 
Annak ellenére, hogy a szerző így zárja az utolsó tárcát: „Mert idegen vagyok itt, nem ide tartozom és soha nem is fogok”, úgy gondolom, pont a bennfentes őszintesége miatt érdemes elolvasni Az Úr Nyolcadik Kerületét. És mert hangosan lehet közben nevetni.
 
 
 
Athenaeum Kiadó, 2017., 315.o, 2999 Ft
 
Vélemény plusz: szöveg 10, sztori 9, borító 10, első mondat 7