A fogtündér látogatása

Hét órakor Herceg kiment a fürdőszobába, hogy megmossa a fogát, mielőtt Mama mérges lesz. Reggelente Mama nagyon ideges volt, kapkodott, sürgette Herceget, igyekezzen már az öltözéssel, nehogy megint elkéssenek az óvodából. Ez gyakran megtörtént, mivel a kisfiú szeretett anyukája ágyába bújni, és onnan bámulta a televíziót. Aztán könyörgött, ne kapcsolják ki a mesét. Mivel Herceg korán ébredt, gondolta, meglepi anyukáját, és megmossa a fogát, mielőtt Mama felkelne. Biztosan nagyon fog örülni neki!
Mikor belépett a fürdőbe, észrevette, egy kis, zöld tüllszoknyás, arany fürtös leányzó üldögél a törülközőtartón, lábát lógázva.
– Hát te ki vagy? – csodálkozott rá Herceg.
– A Fogtündér vagyok, még nem találkoztunk.
– Engem Hercegnek hívnak. Hogy jöttél be? Este a szüleim mindig bezárják a bejárati ajtót.
– Berepültem az ablakon, résnyire nyitva volt – mutatott szárnyaira a tündér.
– Nagyon jó neked, hogy vannak szárnyaid! Akkor repülsz, amikor csak akarsz, nem kell jegyet venned a repcsire, ha meg szeretnéd látogatni a nagymamád.
– Neked repülőgéppel kell menned a nagyidhoz? – kerekedett tó nagyságúra a leányzó zöld szeme.
– Tudod, messze lakik, Izraelben, ahol pálmafák vannak és tenger.
– Az enyém a Margit-szigeten él, a százéves tölgy odvában.
– Azt a fát ismerem, jártam ott egy esküvőn. Nagyon érdekes volt, lehetett közben kukacokat és leveleket gyűjteni. A Mama még alszik.
– Tudom, nem is hozzá jöttem, nála már jártam, mikor kislány volt, talán emlékszik még rám. A fogtündérek a gyerekeket látogatják.
– Máskor is jössz majd?
– Persze, még nagyon sokszor.
Közben Kuszkusz, Herceg cicája is besomfordált. Bedugta mackószerű fejét az ajtón, nagyot nyújtózott, majd ásított egyet. Ugrálni kezdett, hogy elérje a tündért.
– Kuszkusz, viselkedj rendesen! – korholta a kisfiú. – A Fogtündér az új barátunk.
A cica engesztelésül hozzádörgölőzött Herceg meztelen lábához.
– Csinos vagy ebben a ruhában, tündérke. Szeretem a pörgős szoknyás lányokat. Főleg a szőkéket. Forogsz nekem egy kicsit? – kérlelte Herceg a Fogtündért.
– Szívesen – ezzel a lány ügyesen megpördült az ablakpárkányon. – Nekem is tetszik a vonatos pizsid.
– A szülinapomra kaptam. Most megmosom a fogam, aztán játszom veled, jó? – Herceg vizet töltött poharába, és csíkos fogkrémkukacot nyomott a kefére. Először fenn sikálta meg, jó alaposan, majd az alsók következtek, végezetül egy kis gurgulázás, aztán kiköpte a vizet a mosdókagylóba. Herceg rémülten vette észre, hogy a vízzel együtt kirepült az egyik foga is.
– Ne ijedj meg, éppen ezért jöttem, mert tudtam, ma kihullik. Ez egy darabig így lesz.
– Az összes ki fog esni? – csodálkozott a kisfiú.
– Igen.
– A Kuszkuszé is?
– A macskád már nem kölyök, szerintem ő már régen kiváltotta a fogait.
– Fog nélkül hogyan eszem majd?
– Nő helyette másik, te kis csacsi! És nem egyszerre potyognak ki.
– Jaj, de jó! – örvendezett Herceg.
– Viszont az újakra nagyon kell vigyáznod, nehogy kilyukadjanak, mert még egyszer már nem cseréled őket.
– Azt hogyan kell csinálni? A vigyázást? Karddal és pajzzsal, mint a lovagok?
– Á, dehogy! Minden reggel és este meg kell mosnod a fogad. És ne egyél sok csokit meg cukrot, inkább almát és sárgarépát rágcsálj. Megígéred?
– Meg- válaszolta Herceg ijedten. – Olyan leszek, mint a Lala nyula.
– Ezentúl, ha kiesik egy fogad, őrizd meg. Este tedd a párnád alá, reggelre hozok neked ajándékot.
– Nagyon jó lesz! Ma este kipróbálom, kíváncsi vagyok, mit kapok.
– Mennem kell, mert még sok gyerek vár, hamarosan megint találkozunk. Mutasd meg a fogat anyukádnak, hadd örüljön, hogy így megnőttél!

A Fogtündér kirepült az ablakon, Herceg addig integetett utána, míg már csak színes szitakötőnek látszott az égen. Belelépett a papucsába, Kuszkusszal a nyomában szaladt a mamájához, közben hangosan kiáltozta:
– Mama, mama, nézd, kiesett egy fogam!

Megjelent Az én mesém 3. című kötetben, 2010-ben