A jósnő

Sohasem szerettem a jelmezeket, már kislánykoromban se öltöztem be a farsangon. A Janinak sem voltam hajlandó felvenni az ápolónő hacukát, visszaküldtem a ruhát az üzletbe. Nem adták neki vissza a pénzt, le kellett vásárolnia, szexfilmeket vett helyette, és többet nem aludt nálam.

Februárban Ildi meghívott a házibulijára. Azt mondta, muszáj maskarában jönnöm, különben nem enged be. Szóval, keresnem kellett valami göncöt, mivel a bulin meg akartam ismerkedni az Ildi amerikai unokabátyjával. Mióta a Jani szakított velem, nem volt pasim. Azt hallottam, ezek az amerikás magyarok szeretik az itthoni lányokat, mert szerintük a pesti csajok háziasak, családszeretőek, nem feministák. A kinti fiúk gyorsan döntenek, a szabadságuk pár hét alatt lejár, nem szívatják az embert évekig. Mondjuk, én csak virslit tudok főzni, de azt különböző formában, mikróban főzve, olajban sütve meg rántottával. Talán ha ezeket variálom, nem lesz unalmas.

Valami nem túl bonyolultat akartam, be is legyek öltözve, meg ne is. Megtaláltam a szekrényben anyám fekete, csiricsáré virágos selyemkendőjét, azt terítettem a vállamra. Leszaladtam a turiba, vettem hozzá egy tarka, bő szoknyát. A buliban mindenki azzal szekált, mondjam meg a jövőjét. Gondoltam, miért is ne, legalább közelebb kerülhetek Mikehoz, szorongathatom egy kicsit a kezét. A turkálóban francia bálás ruhát árultak, biztos a szoknya tette, hogy amit azon az estén viccből jósoltam a vendégeknek, mind valóra vált. Mikenak egy hercegnőt jövendöltem, persze magamra gondoltam, erre a yorki hercegnővel utazott hazafelé a gépen. Ildi minden férfit megőrjít az idén, olvastam a tenyeréből. Két este szatírok üldözték futás közben a szigeten. Jóslatom szerint a barátnőm undok, negyvenes főnöknője kívánatos lesz, mint még soha. A Maldív-szigeteki nyaralásán megcsócsálta egy cápa.

Doktor úr, ha levenné rólam a zubbonyt, kiszabadíthatnám a kezem, magának is jósolnék valami szépet!