Vakáció? óó

Ilyen még sosem történt, hogy hiába csörgött az óra, barátom, Herceg, nem kelt fel. Lesz ne mulass, ha elkésik edzésről! Az edző dühös lesz rá, a végén még plusz két kört futhat. Talán áttették a hajnali tréninget másik napra? Nem beszélt róla tegnap Mamával, és furcsa, hogy Mama sem jött felkelteni Herceget. Már megint ébreszt a telefonja, de csak kinyomja, a másik oldalára fordul, és alszik tovább. Hurrá, biztos szünet van, vagy valami ünnep, ezért nem kell felkelnie. Remélem nem beteg! De akkor már itt lenne a szobaszervíz, Mama, a lázmérővel, teával meg az undorító bogyókkal.

Viszont a nap felragyogott, gyönyörű bárányfelhők úsznak az égen, Herceg forgós székére pont odatűz a napsugár, onnan lehet a legjobban bámulni a bárányokat, medvéket, pálmafákat a tetőtéri ablakon keresztül. Szuper nap lesz, mindketten csak lustálkodunk, heverészünk jobbra-balra, hol az egyik, hol a másik oldalam melegszik. Egy bárány, két bárány, három bárány, egy kutya. Kutyaaaa? Utálom a kutyákat, a szomszéd Rozsdája ugat megint, még felébreszti Herceget.

Hoppá, Herceg magától is kipattan az ágyból, engem pedig száműz a kilátómból. Odaül a monitor elé, és mindenféle szinuszról hablatyol egy szigorú hangú valakivel. Közelebb megyek, kis négyzetekben látom az osztálytársai fejét, a barátait, Áront meg Bencét, felismerem, a képernyőn nagyban egy morcos férfi látszik. Magyaráz, aztán a gyerekek veszettül ütik a billentyűzetet. Bejön Mama, felszólít, ne zavarjam Herceget matekozás közben, úgyis talált nekem jobb mókát. Becibál a fürdőbe, és lezuhanyoz. A kutyáknál csak a vizet, jobban mondva a fürdést, utálom jobban. Mert Herceg akváriumában nem zavar a víz, sőt, szívesen benyúlkáltam, hogy kihalásszam a narancssárga aranyhalakat. Elárulom, egy sincs aranyból, lehet, lekopott az aranyozás úszkálás közben. Ezért ne tessék engem se sikálni, még a végén elkopik a szőröm, és vizesen különben is úgy nézek ki, mint egy patkány.

A hajszárítózást megúszom, mert csenget a postás. Azt még gyorsan megnézem, mit hozott, mielőtt világgá megyek. Pár levelet ad Mamának, kit érdekel, semmi csomag valami nasival. Viszont eddig Rozsdára tettek szájkosarat, hogy meg ne harapja a postást, most meg a postás érkezik szájkosárban. Talán megcsócsálta a szomszéd Irénke nénit? Nem tanakodom sokáig, gyorsan felmászom a gardróbszekrény tetejére, ahonnan le sem jövök egész nap, még kajával sem tudnak leédesgetni. Hogyisne, tudom, mi jön fürdés után, a berregő, forró vacak és a kefe.

A fésülést nem úszom meg, persze, mert ráadásul a tegnapi heverészéstől úgy nézek ki, mint az őrült tudós Herceg filmjében. Akinek a fehér haja mindig égnek mered, az összes szál egyenként, és mindenféle masinákat talál fel, amivel a jövőbe lehet utazni. Vagy nem. Érdekes, még mindig mindenki itthon van, pedig senki sem tűnik betegnek. Herceg továbbra sem játszik velem, de nem is lustálkodik, csak püföli a klaviatúrát. Szóval, hagyom magam kifésülni, talán ennyivel megúszom mára a zaklatást. Hát nem, Mama takarító üzemmódba kapcsol, leszedi a függönyöket a nappaliban, megpucolja az ablakokat, és elrángatja a bútorokat a helyéről. A kanapé ülőpárnái között megtalálja az ínséges időkre eltett, felhalmozott elemózsiakészletem. Jó, lehet kicsit túlzásokba estem, mert nincs szükségem harminchárom légyre, két csontra, meg egy félig megrágott parízeres zsemlére. De a szomszéd Irénke néni is hazacipelt tegnapelőtt egy családi méretű vécépapírkupacot, ami legalább huszonnégy gurigából áll. Az ő családja is egy személyes, szóval mi csak felkészültünk rendesen.

Miután Mama tegnap kitakarította a nappalit, ma meg Herceg szobáját is, mindenhonnan elűz, mivel szerinte tavasz lévén éppen vedlek, és mindenhova hullatom a szőröm. Állandóan utánam járkál, elkerget a kedvenc foteljeimből, nem hagy szunyókálni a perzsaszőnyegen, szőrlabdákat dugdos az orrom alá, ami szerinte az én bundámból estek ki. Szerintem meg lehet, az övéből, ami a gardróbszekrényben lóg, és csak karácsonykor meg bálba veszi fel. A végén már csak a fürdő padlóján alhatok majd?! Azt hiszem, a kutyáknál és a fürdésnél csak a karantént utálom jobban.

Az Író Cimborák felkérésére készült 2020. májusában, a Szósátor magyar-kazah projekt részeként