Gyermeknek nevezzük a közeli hozzátartozók közül az egyenesági leszármazót. A gyermek elsősorban családi, rokonsági státust jelent. A szó jogi definíciója tulajdonképpen a kiskorúság meghatározásának felel meg, ami a kulturális különbözőségek miatt országról országra változik. A gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény meghatározása szerint „gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.
Belibben az ajtón, mint egy lágy, nyári szellő. Szafari stílusú, teveszínű len ruhát visel, haja fényesen csillogó, gesztenye loknikba rendezve, egy zöld-piros Gucci fejpánt fogja össze. A botoxtól meg a minőségi kozmetikai kezelésektől kortalan, ugyanúgy lehet harmincöt mint ötven éves. Egy Fendi táskát tesz le a pultra, bármennyire is szeretném, nem hajolhatok ki a pultból, hogy megnézzem a cipőjét, pedig biztosan tökéletesen illik a fonott övéhez, színben és stílusban. Csuklóján egy szimpla meg egy türkíz szíves Tiffany karkötő csörög, miközben elhúzza a táska zipzárját. A nyakában a türkíz párja lifeg. Élénkpirosra lakkozott körmeivel előhúz egy újrahasznosított papírt, felém nyújtja, a foglalása. Nem szükséges, nekem elég a családneve is, mosolygok rá. Látom a monitoron, hogy két ágyas szobát rendelt, érdeklődöm, francia ágyasat szeretne, vagy inkább két külön ágyat. Általában gyorsan felmérem a szituációt, annyi ideje dolgozom már szállodában, hogy tudom, ki milyen cipőben jár, mit szeretne, de most a nő egyedül jelentkezik be, talán a társa még az utcán dohányzik vagy telefonál, kénytelen vagyok faggatózni. Elmélázva néz rám, mintha legalább Pithagórasz tételéből vizsgáztatnám.
Megvakarja a füle tövét, felém száll a parfümje illata, Chanelre tippelek. A gyerek sokat mocorog éjszaka, forgolódik, szinte lehetetlenség nyugodtan aludni mellette. Akkor talán jobb lenne a külön ágy, így nem zavarnák egymást éjszaka, javaslom segítőkészen. Igaza van, de mi van, ha leesik forgolódás közben? Riadtan néz rám, mintha tőlem várná a megoldást, pedig itt csupán két ágyról van szó, Jesszus, hogy nevelt fel egy gyereket? Nem tudja, hogyan szoktak aludni? Türelmet erőltetek magamra, indulatomat egy marketing mosoly mögé rejtem. Nézze, asszonyom, a francia ágy meglehetősen széles, nyugodtan forgolódhatnak benne. Ha mégis nyugtalan éjszakájuk lenne, holnap elcserélhetjük a szobát.
Kedvesen bólint. Megkérdezi, hogy levehető és állítható-e a zuhanykar, mert a gyerek nem szereti, ha vizes lesz a haja. Természetesen, a hölgy vendégeink nagy része is így van ezzel, bár minden fürdőben elhelyeztünk zuhanysapkákat. Nyújtanám a szobakártyát, de nem veszi el, hanem tovább kérdez. Tartunk-e a reggelinél laktózmentes tejet? Igen, sőt szója- és mandulatejből is választhatnak. Felszolgálunk-e gluténmentes pékárut? Persze, a hagyományos, fehér lisztből készült termékek mellett a vendégek fogyaszthatnak gluténmentes és teljes kiőrlésű kenyeret. Idétlenül hadonászok a kártyával az orra előtt, de még mindig nem veszi el, csak kérdez tovább. Tudnak adni etetőszéket bébiknek? Mert még nem igazán képes a gyerek egy helyben megülni és tisztességesen enni. Úristen, hol hagyta a babát? Már tizenöt perce beszélgetünk, de a bébit még nem láttam.
Azonnal rákérdezek, Úristen nélkül, hol a gyerek? A kocsiban, feleli madonnás mosollyal. Intek a londinernek, rohanjon az utcára. Már negyedórája a tűző napon ül a gyerek, a kocsiban, mondom hangosan, nem érdekel, hogy ért-e a hölgy magyarul. Soha, egy pillanatig sem hagytam a lányom magára, egy autóban meg pláne. Remélem, legalább az ablakot leengedte, és kapott levegőt. Izgatottan várom a londinert. Végre nyílik az ajtó, és nyakánál szorongatva bevonszol egy óriás plüss macit, egészen az álláig ér. A nő rákacsint, jól viselkedett, kérdezi.
Pihenésre van szükségem, raboljon el valaki!
