A nagy büdös semmi (Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regényéről)

Mészöly Ágnes Darwin-játszma, Móra Könyvkiadó, 2014., 303. oldal, ára 2499Ft

Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regénye főszereplő narrátorának, Hamar Katának, egyik kedvenc szófordulata a nagy büdös semmi. Ráadásul a semmit kiemelve, dőlt betűvel is szedik, hogy még egyértelműbb legyen a párhuzam Janne Teller Semmi c. kultkönyvével.

Mindkét mű szereplői kamaszok, iskolás csoport, egy osztályba járnak. Szüleik által magukra hagyatva, inkább fizikális, mint mentális törődéssel. A tizenévesek megpróbálják átformálni világukat, kezükbe veszik a dolgok irányítását, felelős, józan felnőtt kontroll hiányában azonban a dolgok veszélyes irányt vesznek, és mindkét esetben a kezdetben csínynek induló történések valódi, sokkoló tragédiába torkollnak. A csapatból nem lehet kilógni, a falka együtt cselekszik.

MÉSZÖLY ÁGNES TIPIKUSAN MAGYAR KÖRNYEZETBE HELYEZI CSELEKMÉNYÉT,
valamelyik pesti elitgimnázium tanulói a Darwin Daughters – csoportot megalakító démoni barátnők. Itt az osztályhoz, a falkához tartozás alapfeltétele a zseniség, ill. a szülők átlagon felüli anyagi helyzete. A regény főszereplője, Kata, matematikából és sportból kiválóan teljesít, s bár édesanyja tanári fizetése nem sok luxusra adna lehetőséget, édesapja anyagiakkal kompenzálja hűtlenségét első családja iránt. A Darwin-játszma legérzőbb szereplője, Patrícia, az egyetlen, aki felmérve cselekményük súlyát, összeroppan. A lány teljesen kilóg a csapatból, inkább szorgalmas, mint okos, ráadásul anyja elhagyta, és apja rokkantnyugdíjas. Szépségével viszont kitűnik a szürkeségből, később modellként maga teremti meg saját jólétét. Talán ebből az önállóságból fakad viszonylagos felelősségtudata is.

JANNE TELLER REGÉNYÉBEN VALÓTLANNAK ÉREZTEM
a felnőttek, főként az osztállyal napi kapcsolatban álló pedagógusok teljes kizárását a cselekményből. Nem létezik, hogy a tanárok és a szülők semennyire se törődjenek a rájuk bízott gyerekekkel. Mészöly regényében a fő konfliktusforrás az osztályfőnök, Kecskeméti Gábor, akinek már a puszta léte is irritálja a lányokat, hiszen imádott Teca nénijüket váltja fel. Az osztályfőnöknő banális okból távozik, szülni merészel. Ezt Kata látszólag viccesen többször felhánytorgatja, azonban a regény végére rádöbbenünk, a szemrehányás valós. Kecskeméti jó biológia tanárként (hiszen egy elit istállóban minden pedagógus kitűnő szakember), próbálkozik beférkőzni diákjai bizalmába, ez azonban minduntalan félresikerül. Az osztály pusztán az autokrata irodalom tanárnőt és az érzelgős, szenvedélyes matek tanárnőt fogadja el. Magyar szokás szerint a kamaszok találó beceneveket adnak a pedagógusoknak, a magyartanár Bárónő, az osztályfőnök pedig Kecsó.

A SEMMIBEN LINEÁRISAN HALAD A CSELEKMÉNY,
Mészöly ellenben mesterien beépít egy gyónásos, naplószerű, önvallomásos szálat a lineáris főszál mellé, ahol Hamar Kata elbeszélésében csapongva, zaklatottan ismerhetjük meg a történetet, a magyarázatokat, a kifogásokat, az események szereplőkre gyakorolt érzelmi hatását, habár Kata bőszen állítja: Érzéseim? Azok nincsenek. A memoár a könyv valódi fejlődésregény része, rajta keresztül tisztul meg Kata, dolgozza fel élete tragédiáit, hiszen a jelenlegit már megelőzte egy, édesapja elhagyta őket egy másik nő miatt, ráadásul ebből a házasságból is születtek gyermekek. Mészöly rámutat, nem lehet gyermeket burokban nevelni, mindenkinek át kell esnie a gyászfolyamatokon, ezeket nem lehet megúszni, csak elodázni, az érzelmi érettséghez szükségünk van sérülésekre, pofonokra.

BÁTOR TÉMAVÁLASZTÁS A SZEXUÁLIS ERŐSZAK
bevonása a történetbe. Kata először beleegyezik a szeretkezésbe, igaz, erősen ittas állapotban van. Később már menekülne, „szerelme” azonban nem hagyná, szerencséjére barátai megmentik. Mészöly kétes erkölcsi életű szereplőjével foglaltatja össze a lényeget, hogy a nem egy kapcsolaton belül is nemet jelent, és a „csupán” orális szexre kényszerítés is erőszak. Fruzsina felpofozta a srácot, és utána elmagyarázta, hogy ő önként csinálja, és hogy ez nagy különbség.

A Darwin-játszmában a szereplők az összes, modern információs csatornát használják, közösségi oldalakon csetelnek, esemeseznek, sőt, még az osztályfőnök kibabrálásában is jelentős szerepe jut a technikának. A lányok segítséggel feltörik Kecsó mailfiókját, így a szokásos vándorlós, paranoid jelenségeket kiegészítik fantom levelekkel. Teller regénye 2000-ben jelent meg, akkoriban még kisebb szerep jutott az internetnek, a közösségi médián keresztül történő megszégyenítésnek, kirekesztésnek. A Darwin-játszmában már ez a jelentős probléma is helyet kapott.

A SZÖVEGBE SZERVESEN BEÉPÜLŐ CSETRÉSZLETEK
hűen tükrözik a kamaszok nyelvezetét tömör, lerövidült, lényegre törő, funkcionális, írásjeleket nélkülöző mondataikkal, szlengjeikkel. A nyelvi eszközök miatt Mészöly regénye kevésbé komor, deprimáló hatású, mint a vékonyka Semmi, ahol a rám törő világvége-hangulatot kénytelen voltam némi áfonyapálinkával oldani.

Ugyan koránt sem végződik Mészöly regénye happy enddel, de a Darwin-lányok elkerülik a felelősségre vonást. (Teller könyvében a felnőttek a tragédia után felébrednek, és megtorlás követi a bűnt.) Itt a bűnt nem ismerik fel, bűnbakot kerítenek Kecskeméti személyében, és az elkövetőket pátyolgatják, semmi szükség bűnbocsánatra. Mészöly Ágnes négy gyermek anyjaként józanul felismeri mostani megengedő, mindent elnéző, mindent elsimító, felelősségtudatra nem szoktató nevelésünk kudarcát. Ha már a gyerek letette a könyvet, olvassuk el, mi, szülők is, mert nincs hova futni, a világ utolér.

Az ember a legalkalmazkodóbb állat (Kőrösi Zoltán Szívlekvár c. regényéről)

Kőrösi Zoltán Szívlekvár, Libri Kiadó, 2014., 431. oldal, ára 3990Ft

A csodálatos, mindent gyógyító szívlekvár receptje titkos, mégis, ha kellőképpen odafigyelsz, Kőrösi Zoltán regényéből megismerheted, mert minden szereplő a birtokában van. Ez a túlélés receptje. Magyarországon mindenki rendelkezik vele, a főszereplő Magyar család minden generációja, elsőtől ötödik Magyar Sándorig.

Elmesélek neked egy életet, mondja Magyar Sándor az unokájának. És történetbe kezd második Magyar Sándorról, aki valójában Alexander Mannheimer, frissen evangélikus hitre tért izraelita. Akit a fia születése ment meg a doni pokolból. Vagy egy másik sztori szerint harmadszorra már nem tér haza a munkaszolgálatból, csak szűkszavú, hivatalos értesítés jön helyette. Vagy esetleg Dániába menekül, ahol aztán elüti egy vonat. Halála után családja nem találja helyét, hazaköltözik. Vakmerő, szárnyaló fantáziájú meséket olvasunk, pedig Magyar Sándor csupán huszadik századi életutakat ír le, melyek megeshettek, megestek bármely magyar családdal, eredettől és felekezettől függetlenül.

Ráadásul Kőrösitől tudjuk, hogy a regény alapjául szolgáló történetet egy nyolcvanas éveiben járó orosz hölgy mondta neki diktafonba. Az író gyakran használ valós életrajzokat könyvei alapjául, így tett a Magyarka esetében is, ott egy prostituált mesélt neki sorsáról. Azonban ezek a valós sztorik annyira vadak, hogy nem állják meg a helyüket fikcióként. Már ha követhetné egyáltalán a képzelet az életet.

Megszokott, klasszikus szerkesztési mód, hogy a különböző helyszíneken, Magyarországon és Oroszországban, ill. a későbbi Szovjetunióban játszódó részeket Kőrösi külön fejezetbe rendezi, és a két szál a regény végén természetesen összekapcsolódik. Az viszont már egyedi írói fogás, hogy a minduntalan ismétlődő sztorikat más-más szereplő szemszögéből mutatja be. Az olvasónak is izgalmas elsőként beleképzelni magát egy kulákként az Alföldre kitelepített ember helyébe, majd később belebújni a tábort létrehozó, az ottani életet megszervező, hithű ős kommunista bőrébe. Mert, ha húszévesen nem voltál kommunista, akkor nincsen szíved, ha ötvenévesen is az vagy, akkor nincsen eszed.

A történetek vége nagyjából ugyanaz, a család férfi tagjai korán halnak, a nők kénytelenek túlélni, felnevelni a gyermekeket, bármi áron. Az élet nem élvezet, csupán kötelesség. Nemcsak az a háború, mondta Imre bácsi Izabellának, ha büntetlenül lehet megölni az embereket, hanem az is, ha büntetlenül lehet felszámolni az emlékeket. A regény egyetlen szereplője, az orosz származású Luda, akinek sorsát a tipikus orosz családi lét, arisztokrata apja, mély szegénységből jövő, bolsevik anyja, alakítja, képes csupán arra, hogy az élvezetért mindent feladjon. Egy-egy szerelemért, boldognak ígérkező házasságért odadob mindent, még a világvégi, pirinyó helyre, Magyarországra is elköltözik. Oda, ahol minden Magyar szenved, mégsem képes se a holokauszt, se a kuláküldözés, se a munkatábor, se a kitelepítés, se a kommunizmus ellenére máshol élni. Ő az, aki ezt a képességet átadja Magyar Sándor unokájának, megváltoztatva sorsát.

Szégyenlős előbújásért leszbikus irodalmi díj

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok ( The Sealed Letter) – Alexandra Kiadó, 2013. – fordította Csonka Ágnes – 455 oldal, ragasztott kötött védőborítóval – ISBN : 9633571668

A szobát olvastam elsőként Emma Donoghuetól. Nagy szerelem volt, amit A cafka még fokozott. Imádtam a szerző szókimondását, sokkolóan nyers leírásait, precízen felépített, alaposan kidolgozott, hiteles karaktereit, a párbeszédekben finoman adagolt iróniát. Szövegein érezni lehetett, hogy Donoghue nem sajnálta kutatásra fordítani az időt, azonban ezt egyik könyvében sem adagolta tudálékos módon. A történetek szálát mesterien fűzte, bonyolította, remekül szórakoztam.

Szerencsére ez utóbbi, a fordulatos, élvezetes történetfűzés a Hétpecsétes titokban is fellelhető. A regényben az írónő az ősfeminista Emily Faithful és Helen Codrington barátságának valós történetét dolgozza fel. Amellett, hogy Emily (Fido) Faithful életét több életrajzi írásban, könyvben is bemutatták, Donoghue rendelkezésére álltak bírósági jegyzőkönyvek is, hiszen Codringtonék válópere az elsők között esett meg Angliában. E tény, és a férj pozíciója, társadalmi rangja miatt óriási hajcihő övezte a tárgyalásokat, rendszeresen szerepelt a korabeli lapokban. Donoghue zárszavában felsorolja ezeket a forrásokat. Olvasás közben azonban most azt éreztem, hogy a rengeteg anyag zavaró, túlságosan megköti a szerző kezét, nem szárnyalhat kellőképpen fantáziája a történetmesélés közben, hiszen nincsenek sötét, feltáratlan foltok az események során. Egyszerűen a történések után kulloghat, és nem alakíthatja őket.

A viktoriánus Anglia hiteles korrajzát adja a mű, Donoghuetól megszokott, pontos leírások mutatják be London alsó és felsőbb néprétegeinek életét, a nők harcát jogaikért, az ősfeminizmus túlzó vonásait (Én tán hímneműekként emlegetem a férfiakat, mintha orángutánok volnának?), az irodalom és a nyomdatechnika alakulását. Élvezetes volt felfedezni a sorokban az akkori bulvársajtó kritikáját, ami mintha modern korunk médiájának lenyomata lenne. Mivel a tizenkilencedik században a szigetországban évi két válásnál nem akadt több, ezért a Codrington-pert felfokozott, már-már hisztérikus érdeklődés övezte, s mivel egyértelműen a feleség vétett a házasság szentsége ellen, minden hibáját kiszínezték, felnagyították, az események minden apró részletét szétcincálták.

Annyira, hogy még maga a férj is felháborodik rajta: Ahogy én nem voltam vadállat, ő sem volt szörnyszülött.

A fejezetek címe egy-egy korabeli jogi szakszó, például Feme Covert, fedett asszony, férjezett nő, akinek minden jogát a férj gyakorolja helyette, vagy Actus Reus, bűnös cselekedet. A címekkel előrébb haladunk a bírósági tárgyalás menetében, és a magyarázatok segítenek megértenünk a nők helyzetét, mert azon jogokról, amik számunkra természetessé váltak a huszonegyedik században, az asszonyok még csak nem is álmodhattak az ezernyolcszázas években, mint például elvált nőként a gyermekeik nevelése. Könnyebb felfognunk, miért jelentett olyan sokat egy őszinte barátság, és mennyire szorult, ellehetetlenült helyzet vezethetett az áruláshoz.

Donoghue regényeire jellemző gúnyos hangnem fellelhető a társalgásokban:

Lehet, hogy az ember egyszer rossz vasárnapi ebédet eszik, de attól még nem dönt úgy, hogy eltörli a vasárnapi ebéd intézményét. – Én tizenöt esztendeje gyűröm magamba azt az ebédet – feleli Helen halkan.

Ugyan a Hétpecsétes titok szexről, vágyakról, élvezetről szól, minden erotikus túlfűtöttséget nélkülöz, mintha a szerző szereplőihez hasonlatosan viktoriánusan szemérmes lenne. Pedig A cafkában már bizonyította ellenkezőjét. Ezért a regényt záró fordulatát nem érezzük kellően előkészítettnek.

Az írónőt Orange-díjra jelölték a Hétpecsétes titok c. regényéért, majd 2009-ben megosztott Lambda Leszbikus Irodalmi díjjal tüntették ki, valószínűleg a könyvében megfogalmazott szégyenlős előbújásért, ill. főszereplője, Helen Codrington szájába adott költői kérdésért, ami vitathatatlanul a mássághoz való legtoleránsabb viszonyulás: ha Isten ültette belém a nyugtalanságot, akkor Isten a felelős érte, nem igaz?

A rémeink hozzánk tartoznak

Majoros Nóra Rém a szobádban c. mesekönyvéről Móra Könyvkiadó, 2014., ára 1999 Ft

Majoros Nóra könyve, a Rém a szobádban, elegáns, kemény borítójú füzet, kevés, a lapon feltűnően elhelyezett, nagy betűs, jól látható szöveggel. Kiskorúm tíz perc alatt kivégezte egy pesti utunk során. Én, a büszke anya, vezettem, ő pedig, felcserélve szerepeink, felolvasta nekem a mesét, közben nevetett és kommentált.

A könyvet Szabó Levente illusztrálta,a baljós történetet sejtető, komor, fekete vagy antracit háttéren élénkpiros, harsogó sárga, pulzáló kék és kisliba zöld rajzokkal, előre vetítve a szöveg hangulatát: a rettenetes dolgokat mókás történések oldják. A rajzolónak nem volt egyszerű feladata, a szerző ugyan csak megnehezítette az életét, mivel Hrrgrrhú alaktalan, fekete és nyálkás, na, ezt rajzold le, ha tudod! Szabónak sikerült a lehetetlen.

Majoros Nóra tényként kezeli a rémek létezését, nem akarja felnőttként, okoskodva bebizonyítani, hogy már pedig nem léteznek. Jó oka van rá, hiszen húgának saját bejáratú szörnyei voltak, és kisfia is felfedezett egy rémséges lakót a csatornában. Az író tudja a titkot, rémeink hozzánk tartoznak, velünk élnek, csupán felnőttként már szégyellünk beszélni róla, megtanuljuk kezelni, vagy nem, és akkor bekapunk egy tablettát.

A MESE BEMUTATJA A RÉMET,
Hrrgrrhút magát. Leírja a napirendjét, amit bármelyik gyermek ismer, hogy éjfélkor ébred, és magába szippantja a fényeket. Nóra mestere ezeknek a leírásoknak, a feszültség fokozásának, megfelelő adagolásának. Minden lap utolsó mondatában ott a csavar, valami különösen vicces, nevetséges mondat, ami mindent rettegést elűz. Hrrgrrhú undorodik a játéknyalogatástól, fanyalog a takaró ízétől, ezért rendel a sarki póktól egy görcspuncsot és egy rémes krémest. A szörny felfesti a falra minden gyermek éjszakai rémálmát, az árnyképeket. Az író azonban kifigurázza a festőt, nem lehet boldog, mivel véres cafrangokat festene, de csak fekete festéke van.

HRRGRRHÚ MINDENNAPI FIGURA,
ugyanúgy dolgoznia kell, mint anyának vagy apának, ráadásul nem is túl sikeres a munkahelyén, volt már vízi szörny, temetői kísértet, szekrénymumus, végül a nénikéje tanácsára házi rémnek állt, mert a gyerekszobában mindig meleg van. Még szerelmes is lesz, mint bármely földi halandó, természetesen boldogtalan végkifejlettel: szerelme, a sikoly elhagyja, mert elfelejtett rémisztő lenni. Annyi szerencsétlenség történik a főszereplővel, hogy a végén már a gyermekek rokonszenveznek is vele, egy ilyen balfácán nem okozhat túl nagy gondot. Majoros ráadásul befejezésül elárulja a nagy titkot, hogyan szabadulhatunk meg a házi rémünktől.

A TÖRTÉNETBEN RÖVID, EGYSZERŰ MONDATOKAT TALÁLUNK,
melyek megkönnyítik az olvasást, illetve a még kisebbeknek a megértést. A szöveg mégsem unalmas, kisbabás dünnyögés, mivel a rengeteg hangutánzó szó (huh, susmorgás, zizegés, a főszereplő neve), zeneivé teszi, ráadásul sok érdekes, gyerekkönyvben szokatlan szóösszetételt (szekrénymumus, árnyékfogak), ill. némileg hangulatilag nem odaillő szót (véres cafrang, görcspuncs) tartalmaz.

Végezetül, a legfontosabb kritikus, a kis olvasó véleménye a könyvről:

Nagyon tetszett, mert vicces, jó az illusztráció és a mese vége, hogy elküldheted a szörnyet, ha akarod, így nem félelmetes, bár te úgyis mindig megvédsz, Mama.

Isten sem öl mindig tisztán – könyvkritika

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya, Kalligram Kiadó, 2013.

Jászberényi Sándor novelláskötetében az ördög egy fekete kutya képében halált osztogatva végigrandalírozza a világot, megfordul Csádban, Jemenben, Egyiptomban, Líbiában, Palesztinában, de még Magyarországon is. A szerző bevezetőjében felhívja figyelmünket, hogy a történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve. Mivel az egyes szám első személyű elbeszélésmód némileg összemossa az írót és a főszereplőt, ezért a recenzens legszívesebben Jászberényi kedvenc szófordulatát idézné, de úrihölgyként nem teszi, inkább a felvállalt és elismert elődöket és párhuzamokat kutatja.

AZ EGYIK ILYEN IRODALMI UTALÁS
a kötet központi novellájának számító szöveg címe, Die Toten reiten schnell (A holtak gyorsan vágtáznak). Az idézet Gottfried August Bürger Lenore c. balladájából származik. A novella a haditudósítók ars poétikája, Jászberényi szenvtelenül, feszes, szikár párbeszédekkel leírja, hogyan válnak a háborús újságírók az évek során érzéketlen, csupán a szenzációt hajhászó, azért bármit kockáztató és feladó, bármilyen hazugságra hajlandó, mindenkit kihasználó robotokká, kik érzékeiket és esetleg előtörő lelkiismeretüket különböző élvezeti cikkekkel, drogokkal, kávéval és alkohollal tompítják. Élő halottakká lesznek, a főszereplő német kolléganője a fenti mondatot mottóként a kezére tetováltatja, és elmagyarázza, a halottakat nem fogja vissza semmi, mert a legrosszabb már megtörtént velük: elvesztették az életüket. Aztán a történet csattanója mégis reményt kelt az olvasóban, noha természetesen szó sincs heppiendről.

A műfajt tekintve Jászberényi novellái zöménél a klasszikus iskolát követi, a szövegnek gyakran van váratlan csattanója, mellyel megdöbbent, felülír vagy kizökkent a baljós hangulatból.

Jászberényi által a könyvben is megemlített előd Hemingway, akitől írástechnikájában sokat tanult és életrajzi párhuzamokat is találunk. Hemingway szintén dolgozott haditudósítóként, önként jelentkezve megfordult különböző háborúkban, kereste a bajt. Első találkozását a halállal A natural history of the death c. elbeszélésében örökítette meg. Jászberényi ugyanilyen témájú novellája a Csádban játszódó Az első c. novella, mert az ember nem felejti el az elsőt.

MINDKETTEN VONZÓDNAK AFRIKÁHOZ,
Hemingway Kenyában és Tanzániában vadászott, ezekről az élményeiről szól világhírűvé vált elbeszélése, A Kilimandzsáró hava. Jászberényi Budapest-Kairó, egy haditudósító naplója c. könyvében így nyilatkozik: Látni akartam a Kilimandzsáró havát, míg végleg el nem tűnik: és láttam. Látni akartam a Csád tavat, mielőtt kiszárad. Jászberényi 2006-2013-ig Kairóban élt, tudósított Darfúrból, ült börtönben Gázában, neki köszönhetően napra készek lehettünk az egyiptomi forradalom történéseiből. (A szerzővel készített interjúnkat itt olvashatják.) A kötet tizenöt novellájából tizenegy Afrikában játszódik.

JÁSZBERÉNYI SZEREPLŐI
Hemingwayéhez hasonlóan férfias erényeket képviselnek, isznak, macsót játszanak, a nők számukra látszólag csak használati tárgyak, élvezeti cikkek: Az út négy kávéig vagy három sörig tart, fél doboz cigarettáig, illetve egy közepes baszásig a vécében, egy negyven felé járó szőkével a pult mögül. Azonban a macsóság csupán a felszín, valójában nagyon is sérülékenyek, érzékenyek. A hulló hópelyhek megolvadtak a bőröm melegétől, patakba rendeződtek, és megindultak lefelé az arcomon, mondja Jászberényi hőse, miután kegyetlen részletességgel leírja, hogyan sikerült megszabadulnia a család dédelgetett, öreg tacskójától.

Jászberényi a szöveg megformálásában is hallgatott Hemingwayre, aki az alábbi tanácsot adta kollégáinak:” Írj rövid mondatokat és paragrafusokat. Használj erőteljes angolt.”

A NOVELLÁK OLVASÁSA
kapcsán gyakran felidéződött bennem Csáth Géza alakja, először a Profi gyilkosokban szereplő varjú motívum kapcsán, majd Jászberényi főhősének morfium iránti rajongása miatt. Csáth Délutáni álom c. elbeszélésében egy meseszerű, drogos álmát és az azt követő, kínzó fejfájást írja le. Jászberényi kötetzáró, A lebegő hordók c. novellájában a főhős morfiumos álmában végigsuhan afrikai állomásain, összegzi életét, tetteit, elérzékenyül, kimondja, én is szeretlek, és biztos benne, hogy a hordók nem süllyednek el.

A KÖTET KEDVEZŐ FOGADTATÁSRA LELT KÜLFÖLDÖN IS,
2014 végén a New Europe Books kiadó megjelenteti az Egyesült Államokban, Matt Henderson Ellis fordításában, míg Olaszországban Szilágyi Mónika tolmácsolásában olvashatják majd. Remélem, a magyar változattól eltérően, a külhoni kiadók illusztrálják a novellákat Jászberényi Sándor saját fotóival, felismerve, hogy az egyedi, különleges látásmódú képek jelentéstöbbletet kölcsönöznek a szövegnek.

Lefeküdni vagy nem lefeküdni?

Miután befejeztem Helen Fielding Bridget Jones sorozatának harmadik részét, megnyugodtam, nem vagyok ufó, az elfogyasztott 3257 kalória, 2 egység alkohol (két pohár esti vörösbor), az utolsó zsákolás óta eltelt három hét, a facen elvesztegetett 89 perc, és a pasim üzeneteinek öt percenkénti elolvasása ellenére sem.

A Bolondulásig c. regényben Bridget 51 éves (bár annyit hazudozott a koráról, hogy ebben nem lehetünk biztosak, és a borítón szereplő nő maximum huszonnyolcnak tűnik, talán ez Bridget önképe), két gyermeke van, a hét éves Billy és az öt éves Mabel. Jones világa tökéletes, kerek és rózsaszín is lehetne, zöldövezeti ház, egy fiú és egy kislány, szerető férj. Azonban Fielding, hogy ne a házastársi civódásokról, és a kapcsolat ellaposodásáról kelljen írnia, megöli a hülyeségig zseniális Mark Darcyt, így Dzsonszi özvegy. Mark természetesen időben gondoskodott szeretteiről, ezért a család jólétben él, szép külvárosi házban, amit Bridget a bejárónő segítségével sem tud rendben tartani, nem kell dolgoznia, hobbijának, az írásnak élhet, ennek ellenére a gyerekeket túlnyomó részt a szinte bennlakó bébicsősz neveli.

A könyvben szerepelnek a korábbi részekből jól ismert karakterek, Talitha, Tom, Jude, Bridget anyja, Daniel. Mindenki hozza a régi formáját, kivéve Danielt, aki az öregedést alkohollal próbálja megállítani, Jones gyermekeinek keresztapja, de problémái ellenére Bridget fő támasza és bébiszittere. A megjelenő új karakterek kidolgozása felszínes, gyakorlatilag sztereotípiák. Rebecca, a szomszédasszony a megértő, bohém hippi, aki férjét harmadik gyermekének tekinti, és így kezeli Dzsonszit is. Roxster, az új szerető, pökhendi, infantilis szépfiú. George, a filmproducer, pénzhajhász, elfoglalt üzletember, akit a profiton kívül semmi sem érdekel, majd megcsömörlik, és a slow élményt egy asanában találja meg. Mr. Wallaker, az ismét megtalált igazi, egy Mark Darcy klón, a tökéletes hős.

Az új szereplők közül valódi egyéniségek a gyerekek, akik elviselik anyjuk minden csetlés-botlását, bölcsebbek a kötetben szereplő összes felnőttnél, igyekeznek helyre tenni a dolgokat, és feltétlenül szeretnek, minden helyzetben. A másik kiemelkedő karakter Chloe, a bébicsősz. A történet kétharmadáig idegesítően tökéletes álomnő, Bridget ellentéte, aki féltékeny is rá emiatt. Aztán egy szerelmi csalódás után Chloe leveszi magáról az álarcot, és kimondja, én azt hittem, hogy csak akkor fogsz szeretni, ha tökéletes vagyok. Jones rácáfol:

Nem, én FÉLTEM tőled, mert tökéletes voltál, és ettől tökéletlennek éreztem magam.

Aztán gyorsan elfeledkezik erről az örök érvényű igazságról, és húsz oldallal arrébb ismét arról panaszkodik, hogy mindenkinek tökéletes az élete, kivéve őt.

A regény másik fő kérdése a tökéletesség mellett, a párok közti korkülönbség. Bridget szeretője, Roxster, csupán harminc éves. Fielding 2013-ban írta a könyvet. Az utóbbi öt évben már Magyarországon sem okoz különösebb felháborodást, ha egy nőnek jóval fiatalabb barátja van, a sztárvilágban pedig egyenesen kötelező. Nem hinném, hogy ez a meglehetősen toleráns Angliában ekkora traumát jelentene, ahogyan az írónő bemutatja, főleg a pár férfi tagjának.

Az internetes társkeresés problémáit mindenki ismeri, és a közösségi oldalaktól való függésről sem tud újat mondani Fielding, sem szokatlan módon felvázolni.

A szerző szerint Bridget ötven felett csupán a testét tartja karban, az agyát nem. A tőle megszokott, vicces kétbalkezessége mellé még beszerez egy hendikepet, az infantilisséget. Jones szeretőjével oldalakon keresztül a hányásról és fingásról értekezik, látszólag nagy élvezettel, jókat mulatva rajta. Nos, én ezt inkább undorítónak tartom, mint sem mulatságosnak. Bridget képtelen a gyerekeket reggelente összekészíteni az iskolába, és a forgatókönyvéről tartott megbeszéléseken sms-ezik vagy twitterezik.

Fieldingnek a Bolondulásiggal sikerült teljesen lerombolni Bridget nimbuszát, nem csupán Markot végezte ki a balesetben. Talán így szeretné elkerülni, hogy felkérjék a negyedik rész megírására. Hálásak lehetünk érte.