Önre nem kötelezők a kaszinói szabályok… ön asszony.
(Krúdy Gyula)
Olyan, írásban rögzített vagy valamely szokáson alapuló rendelkezés, elv, amely magatartásunkat, viselkedésünket, eljárásunk módját megszabja, meghatározza; amelyhez igazodnunk, alkalmazkodnunk kell. Léteznek erkölcsi, fegyelmi, intézeti, iskolai, szerzetesi, lovagiassági és udvariasság szabályok, meg a zsarnokságé.
Gyere gyorsan, hív a kollégám, nézd csak meg a biztonsági kamerát, a szálloda negyedik emeletét mutatja. Már megint én, dohogom magamban, a recepciós fiú meg mintha olvasna a gondolatiamban, válaszol. Ő férfi, mégsem figyelmeztetheti, a végén zaklatásnak minősítenék, tessék, hová jutott Kenderesi egy kis fenéksimitől. Viszont lehet, hogy részeg a nő, vagy be van drogozva, az hiányzik, hogy leugorjon nekünk, azért a negyedikről is halálos landolás lenne a térkövezett udvaron. Már a Hableány balesete után is sok lemondásunk érkezett, pedig semmi közünk hozzá, egyáltalán nem árulunk hajós kirándulásokat. Nem akarom elképzelni, milyen reklámot szolgáltatna egy udvarra zuhanó test, rohanok a lift felé, de még a raktárból felkapok egy tiszta fürdőköpenyt.
Pucéran áll a függőfolyosón, a dohányzásra kijelölt helyen, komoly füstgomolyag közepette. Magába fordulva szívja a cigit, földöntúli nyugalom és boldogság az arcán, teljesen relaxált, nem vesz észre, sajnálom megzavarni. Pedig csupán normál dohányszagot érzek, semmi fű vagy egyéb drog illatát. A nőt körülvevő füstfelhő ellenére látom, hogy teljesen meztelen, még papucs sincs rajta. Fázik, karján apró, csillámló pihék meredeznek az ég felé, a mellbimbója csatlakozik hozzájuk, egyéb szőr nincs rajta. Vékony, nyúlánk, foghagymagerezd fenékkel és kamaszos keblekkel, mégsem kitárulkozós fajta, nem közönségnek, a többi szállóvendégnek tart előadást, mert egyik kezével az ölét, a jobb, cigit tartó karjával pedig a mellét takarja.
Közelebb lépek, nincs alkoholbűz, megnyugszom, valószínűleg nem ugrik, nem kell egy öngyilkost győzködnöm tette hiábavalóságáról meg az élet szépségeiről. Valahogy most nem sok pozitívum jutna eszembe. Felvázolom neki angolul a helyzet morbidságát. Udvariasan rákérdezek, miért nem ruhában cigizik, egyéb iránt jó helyen. Mert ez a szabály, válaszolja. Milyen szabály, értetlenkedem, az erkölcsi biztosan nem, meg az államé sem, mivel ez a törvény szerint közszeméremsértés, ugye, pucéran, egy szállodában, a közös területnek számító udvaron, ahol bárki láthatja. Wilhelm szabálya, a barátomé. Aláíratta velem a repülőtéren, mielőtt felszálltunk. Ha nem tartom be a szabályokat, bármelyiket is, vissza kell fizetnem az utazás költségeit, és én erre képtelen lennék. Egyetemre járok, mellette dolgozom, délutánonként egy szoláriumban. Ezért is tűnt jó ötletnek, hogy beregisztráljak a társkeresőre, ahol általában jól szituált férfiak keresnek útitársat. Wilhelm nagyon jó karban van, nem látszik a köztünk levő huszonnégy év különbség. És nagyon korrekt volt, hogy azt mondta, nem kell lefeküdnöm vele, ha nem találom vonzónak, attól még jól szórakozhatunk. A szabályait viszont mindenképp el kell fogadnom, és ha megszegem, kártérítésként vissza kell fizetnem a rám költött összeget. Életem végéig törleszthetném a magán jet bérlését, meg az ötcsillagos szállodákat és a vacsorát a Michelin csillagos étteremben.
Wilhelm utálja a cigiszagot és szerinte egy dohányossal gusztustalan csókolózni, rossz íze van a szájának. Velem kivételt tett, mert nagyon tetszett neki a szerénységem meg a természetes megjelenésem, hogy nincs feltöltve a szám és nincs inplantátumom. Pedig egy nagyobb mellről álmodozom, csak nincs pénzem a műtétre, azért is mentem bele ebbe az útba, hátha megkedvel és kifizeti nekem, na, mindegy. Nekem muszáj dohányoznom, ha ideges vagyok, most ez az új helyzet persze stresszel. Éjszakára ki kell kapcsolnom a mobilom, mert zavarja a vibrálás és az elektromágneses szmog, amit az insta, facebook meg a whatsapp okoz. Reggeli, ebéd, és vacsora, valamint szex közben sem használhatom a telefont, Wilhelm előtt kell kikapcsolnom. Egyébként meg le kell halkítanom. Ez a telefon nélküliség már magában elvonási tüneteket okoz nálam, általában öt percenként csekkolom, ki mit posztolt, meg feltenném, amiket eszünk a puccos éttermekben, hát nem Meki, az biztos, a barátaim sosem láttak ilyesmit.
Szóval, muszáj cigiznem legalább, de csak a szobán kívül dohányozhatok, meztelenül, utána le kell tusolnom, tíz percig fogat mosnom, és epres rágót rágnom, mert Wilhelm annak az ízét szereti legjobban. Ez a szabály.
Még mindig pucéran feszít a folyosón, egyre több fejet látok az ablakban, próbálom menteni a helyzetet, ráterítem a köntöst, biztosan fázik, győzködöm. Áh, dehogy, legalább trenírozza magát, mert Wilhelm nyitott ablaknál alszik. Begurulok, nem is tudom, kire vagyok mérgesebb, a zsarnokoskodó pasira vagy az agyatlan libára. Lehet, hogy Wilhelm nem követel majd kártérítést, mondom neki, de vajon az óvadékot kifizeti-e érte, ha most beviszik a rendőrök? Erről mi áll a szerződésükben? A lány boci szemeket mereszt rám, párás lesz a tekintete. Ne bőgjön, még szétkeni a festéket! Vegye csak fel a fürdőköpenyt amíg cigizik, majd hagyja ott az előtérben, az közös terület, mindkét lakosztályhoz vezet, nem Wilhelm szobája. Így nem szegi meg a szerződést, de közszemérmet sem sérti meg. Mondanék valamit a Mátyás királyos meséről, az okos lányról, aki felöltözött is, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is, de úgysem értené, bár a szeme így is felragyog. Hálásan átölel, én meg rátuszkolom közben a köpenyt.
Ne vedd magad túl komolyan, más sem teszi!
