Mr.Bond olyan hirtelen bukkant fel, ahogyan eltűnni szokott. Dubajozásunk után, amikor szerelmet vallott nekem, már a szerencsésen landoltam otthon üzenetemre sem reagált, aztán hónapokig hírét sem hallottam. Igazából fel sem tűnt, mivel egy, én nem zúgtam bele, kettő, költözködtem, tapétamintákkal meg kárpitszínekkel voltam elfoglalva, és a költöztető fiúk dagadó izmait figyeltem, nem első sorban a nyakukon. Az egyik szerette volna tesztelni velem a jacuzzit, vajon mennyire kényelmes kettőnknek a sarokkád, de nem lett rá alkalmunk, sajnos, pedig abban megegyeztünk, hogy biztosan megtalálnánk a kényelmes pozíciót. A fürdőzéshez. Amikor Mr. Bond rám írt, már jócskán őszben jártunk. Isztambulban van, rettentően unatkozik, ugorjak ki hozzá.
Feldühített, de tudtam, óvatosan kell vele bánni, mert pillanatok alatt megsértődik, csak ő robbanhat, én nem. Nem érek rá, hárítottam, az idő is pocsék arrafelé, nonstop esik, meg különben is, csak nem gondolja, hogy fél év hanyagolás után azonnal ugrom? De ő már megőrül nő nélkül, nézzem csak meg, mennyire szenved, ezzel küldött egy képet a meredező farkáról. Javasoltam, segítsen magán. Nonstop pornót néz, de nem javít a helyzetén, inkább ront, talán próbáljak meg én segíteni. A fantáziámtól mindig beindul. Nincsen véletlenül felcsatolható péniszem? Mivel persze angolul leveleztünk, négyszer elolvastam, jól értem-e, visszakérdeztem, hogy mim? Tudod, amit a fel lehet csatolni, hogy jó alaposan megdughass. Téged ismerve biztosan extra méretű, tehát alaposan le tudnál rendezni. Rátérdelnék az ágyra, te megfognád a derekam, nem hagynál menekülni, és alaposan megdöngetnél, úgy, hogy járni se tudjak. Percekig szóhoz sem jutottam, mély levegőket vettem, elszámoltam tízig, hogy úri lányhoz méltatlanul, üvöltve ne küldjem el a francba. Fél év után seggbekukit szeretne játszani, ahol övé a segg, enyém a kuki?
Még lányokkal sem csinálnék ilyesmit, nekem van szükségem egy férfi farkára, nem a puncimon, hanem a puncimban. Semmi kedvem ehhez a játékhoz, nem izgat fel, hanem inkább elveszi a kedvem. Rendben, bólintott roppant megértően, akkor keressek egy shemalet neki, Isztambulban nincsenek, talán Pesten találok. A fogalom végképp kifogott rajtam, muszáj volt megnéznem a neten. A shemale szó szerinti fordítása, hímnő. Azokat a transzszexuálisokat hívják így, akik nem végeztetik el a nemiszerv-átalakító műtétet, de minden másban nőiessé formálják testüket. Sokszor a szexiparban keresnek megélhetést.Magyarán mellek és száj szilikonnal felturbózva, műszempillákat rebegtet, derékig érő, felvarrott haja van, a bugyijában pedig farka. Ja, ladyboy.
Mr. Bond videókat küldött, hogy véletlenül se értsem félre, kire gondol, melyik típus tetszik neki. Az itthoni oldalakat átböngészve két-három jelöltet találtam, egyik se hozta lázba. Ráadásul nyomatékosan figyelmeztetett, hogy nem mindegyiknek működik a szerszámja, neki csak a működőképes felel meg, mert nem ő akarja lerendezni, hanem Mr. Bondnak kell ellátni a baját. Mégis, honnan tudhatnám, teszteljem le? Jaj, dehogy, háborodott fel, ilyenkor rettentően féltékeny tud lenni, hát kérdezd meg. Szuper, nem csupán a munkahelyemen, hanem a pasijaimtól is mindig nekem jut a lehetetlen küldetés. Mint Doki édes hármasa. Tinédzser koromban, az első munkahelyemen, egy idősebb kolléganőm elmagyarázta, mi a baj velem. Mindent, mindig tökéletesen csinálsz, sőt, kétszáz százalékosan. A dolgokat el kell rontani, és akkor többet nem bízzák rád.
Igaza volt, de nekem ez nem megy, az elrontás. Most sem adtam fel, keresgéltem Bécsben, Mr. Bondnak tök mindegy, hova repül Törökországból, hátha nem csupán repülőjáratok terén nagyobb a választék Ausztriában. Küldtem pár profilt, az egyik fekete hajú megtetszett neki, sőt, találtunk egy tartalék játékost is. Pár nap múlva jelentkezett, holnapután ráérek-e, találkozzunk Schwechaton, a reptéren. És szeretne megjutalmazni a fáradozásaimért, mondjam meg, mit akarok, a legjobb, ha fotót küldök cikkszámmal. Elengedhetetlen szükségét éreztem egy arany színű MK táska birtoklásának. Késő este hívott, idegesen, mint mindig, ha vásárolnia kell nekem, hogy a legújabb modelleket még nem tartják az üzletben, válasszak valami mást, itt a fotó a készletről. De ne vacakoljak sokáig, mert húsz perc múlva zárnak, az eladó szerint a fekete színű táska a legelegánsabb. Hogyne, mivel a képen csak barna és fekete holmi szerepelt. Ravasz kislány. Legyen egy fekete Hamilton, bólintottam rá. Összesen háromszor hordtam, tetemes helyet foglal a gardróbomban.
A reptéren futó puszit nyomott az arcomra, és a városi busz felé irányított. Mivel én mindig taxiztam, így jobban eligazodott nálam. Betuszkolta bőröndjét a csomagtartóba, és döbbent képemet látva közölte, hogy a taxi pénzkidobás, a busz a központi pályaudvarnál tesz le, onnan már fillérekért elvisznek a Hiltonba. Megnyugodtam, hogy legalább nem a Handelskaion sátorozunk. Fél órát intézgette a szobát a recepción, mikor felértünk, átadta az ajándékom, és eltűnt a fürdőszobában. Zuhanyzás után rákérdeztem, hívjam-e a lányt. Vagy fiút, szóval a shemalet. Ne, válaszolta riadtan, ő most éhes. Izgatottan kérdeztem, hova megyünk, ha ilyen jól közlekedik a városban, biztosan ismer valami jó éttermet. Sehova, szobaszervíz. Kézbe vette a menüt, és rendelt mindkettőnknek. A szomorú salátám és a száraz csirkemellem elfogyasztása után megint megkérdeztem, telefonáljak-e. Ne, ne, ő még enne. Engem. Nagyszerű, a nap fénypontja. Lenyomott egy teljesen átlagos menetet, egy teljesen átlagos, misszionárius pózban, cseppet sem átlagos, nyolc perc alatt. Akkor ment el, mikor végre éreztem valamit. Szokás szerint az oldalára fordult, és azonnal elaludt, reggelig meg sem mozdult. Mikor végre felébredt, elnézést kértem, hogy sajnos gond van a gyerekkel, haza kell mennem, azonnal. Nem tiltakozott, lekísért a taxihoz. A shemale számát elfelejtettem megadni neki.
Szerelmi életem egy mondatban: várom a hajóm a repülőtéren egy buszjeggyel.
