Kuszkusz és a repülés
Kuszkusz, a fehér-fekete foltos perzsa cica, leginkább nagy, bolyhos fonalgombolyagra hasonlít. Gazdája Herceg, egy négyéves kisfiú.
Herceg szobája ma még a szokásosnál is rendetlenebb, ruhák és játékok állnak nagy kupacokban. A Mama most nem haragszik ezért, pedig máskor mindig azt mondja:
– Herceg, össze is kell rakodni, éppen úgy, mint az oviban!
Ehelyett Mama kis, narancssárga bőröndöt hoz, és megkéri Herceget, válassza ki azokat a játékokat, amiket szeretne magával vinni, hogy betehesse a bőröndbe, a ruhák mellé.
Kuszkusz is besomfordál a szobába, kíváncsian dugdossa mackóforma fejét mindenhová, még a bőröndbe is beleszagol.
– Nézd, Mama, Kuszkusz is szeretne velünk jönni a nagyihoz! Őt is csomagoljuk be! – könyörög Herceg az anyukájának. – Tudod, Kuszkusz, megyünk a nagymamához repülővel! Nagyon messze lakik, oda csak repcsivel utazhatunk. A nagyinál meleg van, pálmafák is lesznek és fürödhetünk a tengerben.
– Sajnos nem lehet, kicsim, a gépre nem engednék fel, nincs is útlevele.
– Elmehetnénk, és csináltathatnánk neki, mint a múltkor nekem – kérleli Herceg Mamát. A néni lefényképezi, a képet beragasztják egy füzetbe, és kész.
– Kicsim, holnap utazunk, a hivatal már bezárt, a néni is hazament a gyerekeihez. Kuszkusz itthon marad. Különben sem érezné jól magát abban a hőségben. Simogasd csak meg a bundáját, milyen puha és vastag.
– Nem tudja levetni, és fürdőruhát húzni helyette?
– Olyan piros pettyes, kantárosat, mint a képen a szobádban? Attól tartok, ez nem fog menni – neveti el magát az anyukája.
Herceg végigsimítja a cica szőrét:
– Nagyon szeretlek, Kuszkusz!
– Tudod mit, – mondja Mama, – vigyük el helyette Macit és Bari Borit.
– Jó – egyezik bele Herceg, és már gyömöszöli is a mackót és a fehér birkát a táskájába.
– Persze – morog Kuszkusz a bajsza alatt, – ők láthatják a nagyit, én meg nem! Miaúú! És úgy szeretnék repülni! Herceg könyvében már sokszor láttam a repülőteret, és egyszer megpróbált beleültetni a játékrepülőjébe, de beszorultam.
Közben Herceg és Mama elment fürdeni. Kuszkusznak remek ötlete támad: belebújik a bőröndbe, s mire Herceg az esti mese után visszajön, addigra ő már összegömbölyödve alszik a ruhák között.
Reggel korán kelnek, az utcán már vár rájuk a taxis bácsi, hogy kivigye őket a reptérre. Herceg és az apukája nagyon álmos, az anyukája aggódik, nehogy otthon maradjon valamelyik csomag. Papa utolsóként Herceg szobájába megy, bezárja a bőröndöt, és beteszi a csomagtartóba. Kuszkusz ebből semmit sem vesz észre, tovább horkol a puha ágyikójában.
Mikor megérkeznek a repülőtérre, a sofőr segít kipakolni a csomagokat.
– Jó nehéz – emeli fel Herceg bőröndjét, – az összes játékodat becsomagoltad?
– Á, dehogy, a Mama nem engedte elhozni a cicám.
A nagy zötykölődésre Kuszkusz is felébred, nagyokat ásít és nyújtózkodik.
Papa és a taxis bácsi odatolják a kocsit – aminek a tetejére Herceg is felkéredzkedett, – a jegyvizsgáló pulthoz. A hölgy kedvesen mosolyog, elveszi a jegyeket, és megkéri Papát, tegye fel a csomagokat a szállítószalagra. Szegény Kuszkusz! Egy egész halom építőkocka a fejére borul, nagy miákolás-nyávogás közepette próbálja kiásni magát alóluk.
– Uram, ez a bőrönd mozog, azonnal nyissa ki! – mondja a jegykezelő.
– Fogalmam sincs, mi lehet benne. – Értetlenkedik Papa. Amikor kinyitja, Kuszkusz cica prüszköl a közepén.
– Megfáztál, drágám? – simogatja meg Herceg.
– Megbeszéltük, Herceg, Kuszkusz nem repülhet. Majd ha hazajöttünk, mindent elmesélhetsz neki. És hozunk ajándékot is.
– Már csak azt remélem, hogy nem csinált be – morog Papa.
Herceg hiába mondja, nem ő tette a cicát a táskába, senki sem hisz neki, a szidást nem kerülheti el. Mama és Papa mérgesen hazaküldik Kuszkuszt a taxissal.
– Sebaj, – gondolja a cica, – legközelebb majd jobb búvóhelyet találok. Most meg addig alszom a fotelban, amíg haza nem érnek.
Megjelent Az én mesém c. kötetben, Pataky Művelődési Központ, 2008.
