Purgatórium (ajánló Sofi Oksanen Tisztogatás c. művéhez)

Kedves barátnőm,

mikor megismerkedtünk az ulpánon, rögtön nagyon szimpatikusnak találtalak. Később elmesélted, észt vagy, férjeddel és kislányoddal vándoroltatok ki Tel-Avivba. Nem értettem, hogy tányérnyi babakék szemű szőkeségként miért pucolod mások vécéjét, hiszen gyönyörű nőként, tanári diplomával, másképp is érvényesülhetnél. Vagy miért nem hagyod, hogy Jurij elvigyen nagy, fekete autóján néhány saroknyit, inkább zötyögtél a buszon, ahol kéthetente bomba robbant.

Válasz minden, tudnánk bár a kérdést. Olvastam Sofi Oksanen könyvét, szerettem volna többet megtudni rólad, rólatok, észtekről. Már nincsenek kérdéseim. Történelmi családregény, krimibe ágyazva. A szerteszét futó szálakból a végén zseniálisan kikerekedik a történet, összeáll a családfa, az eleinte zavaróan kilógó naplórészletek beilleszkednek, az olyan egyszerű tárgyak, mint a döglégy, egy pár fekete csizma, szimbólumokká válnak.

A második világháborút és a kommunizmust nem iskolában tanult módon, politikai csatározások és eszmék, évszámok tükrében írja le Oksanen, hanem a kisemberek mindennapjain, gondjain és örömein keresztül mutatja be. Mintha újból nagyanyám meséit hallgathatnám esténként arról, hogyan ügyeskedték össze az élelmet a nagycsaládnak és a szolgálóknak, hogyan rendeztek tangóharmonikás táncmulatságokat, hogyan tanult meg pár hónap alatt németül majd oroszul az éppen náluk elszállásolt katonáktól. A te nagymamád is traktált benneteket háborús történetekkel, vagy néped szokása szerint hallgatott?

A Tisztogatás nem könnyű, szórakoztató lektűr, sokszor összeszorult a gyomrom olvasás közben. Ugye te megúsztad, veled nem történtek ilyen borzalmak? A szöveg szikársága, az események tárgyilagos leírása, az író látszólagos érzéketlensége szereplői sorsa iránt teszi drámaivá a regényt. Ahol Sofi Oksanen bőbeszédűbbé válik, számomra néha követhetetlenné válnak a képek. A zavarodott hősök gondolataiban érthető ez a kuszaság, a narrátor szövegében kevésbé.

A regény a kilátástalanság érzetével zárul, a család hiába megy keresztül a tisztítótűzön, nincs számukra feloldozás, megtisztulás, csak tisztogatás. Sokáig töprengtem, mire rájöttem, miért. Ha a szereplők a véletlen folytán másik oldalra, Finnországba kerültek volna, akkor sem változna a sorsuk. Aliide valószínűleg valamelyik öregek otthonában dolgozna ápolóként, ahol a betegeket könyörületből átsegítené a másvilágra, és örökölné vagyonukat. Hans ott sem lenne férfi, és Zara szüzességét tízévesen a szomszéd bácsi venné el, majd főnöke molesztálná az irodában.

Remélem, lefordítják héberre is, vagy hozzájutsz az eredetihez, és lesznek válaszaid. Vagy kérdéseid.

Mogyoród, 2010.09.03.

Megjelent az Irodalmi Jelenben www.irodalmijelen.hu