Végül mégis Mónikánál találkoztunk, mert nem tudta kire hagyni a gyereket. Legkedvesebbem már egy bontott üveg borral várt, s mivel a lánya véletlenül korán elaludt, így felét már megitta. Borgőzösen arról győzködött, hogy ne írjunk semmit, ő inkább átutalja a fickónak a pénzt. Sürgősen kikaptam kezéből az üveget, és csak úgy, pohár nélkül, vedelni kezdtem, hogy utolérjem a barátnőmet, meg, hogy megfelelő hangulatba lendüljek. Mégis csak én vagyok a szarkasztikus blogkirálynő, aki házas férfiakat fogyaszt vacsorára (sic) és a pillantásával gyilkol, szóval nem okozhat számomra gondot, a barátnőmet porig alázó idióta megsemmisítése, vitriolba mártott pennával. (Na, ezért a mondatért még végül én is posztumusz díszpolgárságot kapok, mint Arany János.)

Kedves Zoltán,
vagy ha szeretnéd, a nick neved alapján szólíthatlak Szupermennek is.
Sokáig gondolkodtam, válaszoljak-e neked, de azt hiszem, ezzel minden nőt megóvok a további próbálkozásaidtól. Nem beszélgettünk kellemesen, te dicsérgetted a külsődet, dicsekedtél a munkáddal, és fikáztad a korábbi barátnőidet, akikből érthető módon, nem volt sok. Mikor éppen levegőt vettél, alkalmam nyílt egy rövid hümmögésre, egyébként meg csak bólogathattam elismerésként. Persze, hogy unalmamban becsíptem. Vártam, hogy mikor lesz valami izgalmas váltás, simogatod meg a combom vagy nyúlsz a bugyimba az asztal alatt.

Ehelyett a dekoltázsommal szemező, helyes, huszonéves pincér fiú tett ajánlatot, hogy éppen cigiszünete van, és nagyon szívesen pihenne velem a raktárban, gyorsan megoldjuk, te észre sem veszed, meg szerinte nem is bánod, mert impotens lehetsz, ha ekkora dudáktól nincs nonstop merevedésed. Rámosolyogtam és ellibegtem a mosdóba, abban a reményben, hogy a meglepetést a vacsora utánra tartogatod. Hogy talán mégis lenyomsz az asztalra a poharak közé, vagy utánam osonsz a mosdóba, és a kagylónak támaszkodva alaposan megdöngetsz. Azonban mikor visszajöttem, a megkérdezésem nélkül, azonnal kérted a számlát.

Megdöbbenésem után, elkeseredésemben, elfogadtam a taxis ajánlatát, és boldoggá tettem a piros lámpánál, értsd, leszoptam, a szomszéd autóban ülő tinédzserek ujjongása közepette. Ő, a házunk előtt leparkolva, a combjaim közt elmerülve, meghálálta.

Természetesen, ha gondolod, számoljunk el. A randi előtt voltam pedikűrösnél, ami négyezerötszáz forint lakkozással együtt, zselétöltésen háromezernyolcszázért, gyantáztatnom is kellett, mégsem lehet tele a szád szőrökkel, meg a harisnyát átszúró feketeség is gusztustalan, szóval újabb nyolcezer. A frizurám elkészítése háromezerötszázba került. A bébiszitter ötezret kóstált, csak a vacsora idejét számolom fel, az előkészületekét nem. A taxim háromezer volt, itt is levontam az extra időt, amit a taxaméter várakozásként számlázott, amíg a sofőr boldoggá tett.

Összesen huszonhétezer-nyolcszáz Forint költségem volt, levonva belőle a követelésed, a fennmaradó összeg tizenhétezerötszáz. Nem kérem vissza, de kérlek, költsd egy hogyan hódítsuk meg a nőket kurzusra! Elég drágák, de hidd el, megéri a befektetést, mert utána bomlani fognak érted a nők.

Felolvastam a barátnőmnek a levelet, majd meg sem várva a tiltakozását, ráklikkeltem a küldésre.

Attól, hogy puncid van, még lehetsz tökös.

The end