Minden nap számít (Hosszú Katinka könyvéről)

Minden nap számít (Hosszú Katinka könyvéről)

Hosszú Katinka A magyar Iron Lady, Toos Sports Agency Kft, 2014., 256. oldal, 3999 Ft

Mivel a fiam kétéves kora óta úszik, (gyakorlatilag hártyák nőttek a lábujjai közé), természetesen mi is elmentünk a magyar Iron Lady dedikálására a bevásárlóközpontba. Katinka és Shane jócskán késett, mégsem alakult ki lincshangulat, annak ellenére sem, hogy a sor túllógva a hipermarket hatalmas portálján, a sétáló utcában kígyózott, beláthatatlan véggel. Hosszú Katinka bájos mosollyal érkezett, kedvesen elnézést kért, és megnyugtatott mindenkit, addig nem megy haza, amíg nem dedikálta a várakozók könyvét. Ennél jóval többet tett, pezsgővel kínált, és elbeszélgetett rajongóival, nem törődve az idő múlásával. Szerényen, mosolyogva pózoltak Shane-nel az összes fotón, pedig rengeteg készült.

A következő úszóedzésen gyermekem trénere, a megyei utánpótlás-nevelés ura, megkérdezte, ki vett részt a dedikáláson. Szinte az összes kéz a magasba lendült. Az edző látványosan elhúzta a száját, majd megjegyezte, hogy ő már régóta ismeri Hosszút, és számtalanszor állt a medence partján, amikor Katinka úszott. Jobb, ha tudják, ez a nő csak a pénzért csinálja. Először megnyugtattam a fiam, mindenki a pénzért dolgozik, még az edző bácsi is, és a jó munka egyik szintmérője az érte kapott díjazás. Este első dolgom volt, hogy elővegyem a memoárt, és kiderítsem, miért irigyek Katinkára ennyire.

Igyekeztem félretenni az előítéleteim, és nem szépirodalomként tekinteni A magyar Iron Ladyre, hiszen nem az, tehát nem törődtem a szöveggel és a mondatszerkezetekkel. A fejemben szüntelenül az motoszkált, vajon miről lehet írni sportolóként huszonévesen, amit nem találunk meg róla a neten? Hogyan tud ez a könyv izgalmas lenni, újat mondani? Megkaptam a választ pár oldal után: az őszinteség révén. Az életrajz olyan, mint az úszónő maga, szókimondó, szerény, földön járó, alázatos, realista, valós, hálás. Igen, a világklasszis bajnok ismeri a hála szó jelentését, könyve végén négy és fél oldalon keresztül köszöni meg az életében fontos szerepet játszó emberek segítségét, a nagyszüleitől egészen Baja városáig. És természetesen a könyv szinte minden oldalán hálálkodik edző férjének, ahogyan interjúiban sem feledkezik el Shane Tusupról.

Hosszú Katinka könyve életének rövid, göröngyös, majd szárnyaló szakaszát mutatja be, a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között eltelt időszakot. A memoár nem ad szakmai tanácsokat, nem közöl edzésterveket, nem tömjénez. Tulajdonképpen egy realista, önsegélyező könyv, csupán Coelhónál sokkal hitelesebb, mert Hosszú saját pályafutásának példáján keresztül mutatja be, hova lehet zuhanni a magasból, és hogyan lehet magunkat hajunknál fogva kirángatni a gödörből. A Vaslédinek tulajdonképpen csupán az akarata van vasból, bár néha még az sem. Teste gyarló, mint bármelyikünké, néha szívesebben lustálkodna a sorozatok előtt a kanapén, mint hogy jégfürdőben feküdjön. Szerencsére a lelke sincs fémből, érző, kétségekkel teli, gyötrődő, nagyon szerető és szerethető nő: Mindjárt elsírom magam! Belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés… Koncentrálj, koncentrálj!

Ajánlom A magyar Iron Ladyt mindazoknak, akik még nem találták meg céljaikat, vagy keresik a hozzávezető utat, ill. néhányszor már visszafordultak, megrettenve a nehézségektől. Legyen bár víziszonyuk vagy szédüljenek a medence partján, mert ez a könyv nem az úszásról szól.

A nagy büdös semmi (Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regényéről)

A nagy büdös semmi (Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regényéről)

Mészöly Ágnes Darwin-játszma, Móra Könyvkiadó, 2014., 303. oldal, ára 2499Ft

Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regénye főszereplő narrátorának, Hamar Katának, egyik kedvenc szófordulata a nagy büdös semmi. Ráadásul a semmit kiemelve, dőlt betűvel is szedik, hogy még egyértelműbb legyen a párhuzam Janne Teller Semmi c. kultkönyvével.

Mindkét mű szereplői kamaszok, iskolás csoport, egy osztályba járnak. Szüleik által magukra hagyatva, inkább fizikális, mint mentális törődéssel. A tizenévesek megpróbálják átformálni világukat, kezükbe veszik a dolgok irányítását, felelős, józan felnőtt kontroll hiányában azonban a dolgok veszélyes irányt vesznek, és mindkét esetben a kezdetben csínynek induló történések valódi, sokkoló tragédiába torkollnak. A csapatból nem lehet kilógni, a falka együtt cselekszik.

MÉSZÖLY ÁGNES TIPIKUSAN MAGYAR KÖRNYEZETBE HELYEZI CSELEKMÉNYÉT,
valamelyik pesti elitgimnázium tanulói a Darwin Daughters – csoportot megalakító démoni barátnők. Itt az osztályhoz, a falkához tartozás alapfeltétele a zseniség, ill. a szülők átlagon felüli anyagi helyzete. A regény főszereplője, Kata, matematikából és sportból kiválóan teljesít, s bár édesanyja tanári fizetése nem sok luxusra adna lehetőséget, édesapja anyagiakkal kompenzálja hűtlenségét első családja iránt. A Darwin-játszma legérzőbb szereplője, Patrícia, az egyetlen, aki felmérve cselekményük súlyát, összeroppan. A lány teljesen kilóg a csapatból, inkább szorgalmas, mint okos, ráadásul anyja elhagyta, és apja rokkantnyugdíjas. Szépségével viszont kitűnik a szürkeségből, később modellként maga teremti meg saját jólétét. Talán ebből az önállóságból fakad viszonylagos felelősségtudata is.

JANNE TELLER REGÉNYÉBEN VALÓTLANNAK ÉREZTEM
a felnőttek, főként az osztállyal napi kapcsolatban álló pedagógusok teljes kizárását a cselekményből. Nem létezik, hogy a tanárok és a szülők semennyire se törődjenek a rájuk bízott gyerekekkel. Mészöly regényében a fő konfliktusforrás az osztályfőnök, Kecskeméti Gábor, akinek már a puszta léte is irritálja a lányokat, hiszen imádott Teca nénijüket váltja fel. Az osztályfőnöknő banális okból távozik, szülni merészel. Ezt Kata látszólag viccesen többször felhánytorgatja, azonban a regény végére rádöbbenünk, a szemrehányás valós. Kecskeméti jó biológia tanárként (hiszen egy elit istállóban minden pedagógus kitűnő szakember), próbálkozik beférkőzni diákjai bizalmába, ez azonban minduntalan félresikerül. Az osztály pusztán az autokrata irodalom tanárnőt és az érzelgős, szenvedélyes matek tanárnőt fogadja el. Magyar szokás szerint a kamaszok találó beceneveket adnak a pedagógusoknak, a magyartanár Bárónő, az osztályfőnök pedig Kecsó.

A SEMMIBEN LINEÁRISAN HALAD A CSELEKMÉNY,
Mészöly ellenben mesterien beépít egy gyónásos, naplószerű, önvallomásos szálat a lineáris főszál mellé, ahol Hamar Kata elbeszélésében csapongva, zaklatottan ismerhetjük meg a történetet, a magyarázatokat, a kifogásokat, az események szereplőkre gyakorolt érzelmi hatását, habár Kata bőszen állítja: Érzéseim? Azok nincsenek. A memoár a könyv valódi fejlődésregény része, rajta keresztül tisztul meg Kata, dolgozza fel élete tragédiáit, hiszen a jelenlegit már megelőzte egy, édesapja elhagyta őket egy másik nő miatt, ráadásul ebből a házasságból is születtek gyermekek. Mészöly rámutat, nem lehet gyermeket burokban nevelni, mindenkinek át kell esnie a gyászfolyamatokon, ezeket nem lehet megúszni, csak elodázni, az érzelmi érettséghez szükségünk van sérülésekre, pofonokra.

BÁTOR TÉMAVÁLASZTÁS A SZEXUÁLIS ERŐSZAK
bevonása a történetbe. Kata először beleegyezik a szeretkezésbe, igaz, erősen ittas állapotban van. Később már menekülne, „szerelme” azonban nem hagyná, szerencséjére barátai megmentik. Mészöly kétes erkölcsi életű szereplőjével foglaltatja össze a lényeget, hogy a nem egy kapcsolaton belül is nemet jelent, és a „csupán” orális szexre kényszerítés is erőszak. Fruzsina felpofozta a srácot, és utána elmagyarázta, hogy ő önként csinálja, és hogy ez nagy különbség.

A Darwin-játszmában a szereplők az összes, modern információs csatornát használják, közösségi oldalakon csetelnek, esemeseznek, sőt, még az osztályfőnök kibabrálásában is jelentős szerepe jut a technikának. A lányok segítséggel feltörik Kecsó mailfiókját, így a szokásos vándorlós, paranoid jelenségeket kiegészítik fantom levelekkel. Teller regénye 2000-ben jelent meg, akkoriban még kisebb szerep jutott az internetnek, a közösségi médián keresztül történő megszégyenítésnek, kirekesztésnek. A Darwin-játszmában már ez a jelentős probléma is helyet kapott.

A SZÖVEGBE SZERVESEN BEÉPÜLŐ CSETRÉSZLETEK
hűen tükrözik a kamaszok nyelvezetét tömör, lerövidült, lényegre törő, funkcionális, írásjeleket nélkülöző mondataikkal, szlengjeikkel. A nyelvi eszközök miatt Mészöly regénye kevésbé komor, deprimáló hatású, mint a vékonyka Semmi, ahol a rám törő világvége-hangulatot kénytelen voltam némi áfonyapálinkával oldani.

Ugyan koránt sem végződik Mészöly regénye happy enddel, de a Darwin-lányok elkerülik a felelősségre vonást. (Teller könyvében a felnőttek a tragédia után felébrednek, és megtorlás követi a bűnt.) Itt a bűnt nem ismerik fel, bűnbakot kerítenek Kecskeméti személyében, és az elkövetőket pátyolgatják, semmi szükség bűnbocsánatra. Mészöly Ágnes négy gyermek anyjaként józanul felismeri mostani megengedő, mindent elnéző, mindent elsimító, felelősségtudatra nem szoktató nevelésünk kudarcát. Ha már a gyerek letette a könyvet, olvassuk el, mi, szülők is, mert nincs hova futni, a világ utolér.

Az ember a legalkalmazkodóbb állat (Kőrösi Zoltán Szívlekvár c. regényéről)

Az ember a legalkalmazkodóbb állat (Kőrösi Zoltán Szívlekvár c. regényéről)

Kőrösi Zoltán Szívlekvár, Libri Kiadó, 2014., 431. oldal, ára 3990Ft

A csodálatos, mindent gyógyító szívlekvár receptje titkos, mégis, ha kellőképpen odafigyelsz, Kőrösi Zoltán regényéből megismerheted, mert minden szereplő a birtokában van. Ez a túlélés receptje. Magyarországon mindenki rendelkezik vele, a főszereplő Magyar család minden generációja, elsőtől ötödik Magyar Sándorig.

Elmesélek neked egy életet, mondja Magyar Sándor az unokájának. És történetbe kezd második Magyar Sándorról, aki valójában Alexander Mannheimer, frissen evangélikus hitre tért izraelita. Akit a fia születése ment meg a doni pokolból. Vagy egy másik sztori szerint harmadszorra már nem tér haza a munkaszolgálatból, csak szűkszavú, hivatalos értesítés jön helyette. Vagy esetleg Dániába menekül, ahol aztán elüti egy vonat. Halála után családja nem találja helyét, hazaköltözik. Vakmerő, szárnyaló fantáziájú meséket olvasunk, pedig Magyar Sándor csupán huszadik századi életutakat ír le, melyek megeshettek, megestek bármely magyar családdal, eredettől és felekezettől függetlenül.

Ráadásul Kőrösitől tudjuk, hogy a regény alapjául szolgáló történetet egy nyolcvanas éveiben járó orosz hölgy mondta neki diktafonba. Az író gyakran használ valós életrajzokat könyvei alapjául, így tett a Magyarka esetében is, ott egy prostituált mesélt neki sorsáról. Azonban ezek a valós sztorik annyira vadak, hogy nem állják meg a helyüket fikcióként. Már ha követhetné egyáltalán a képzelet az életet.

Megszokott, klasszikus szerkesztési mód, hogy a különböző helyszíneken, Magyarországon és Oroszországban, ill. a későbbi Szovjetunióban játszódó részeket Kőrösi külön fejezetbe rendezi, és a két szál a regény végén természetesen összekapcsolódik. Az viszont már egyedi írói fogás, hogy a minduntalan ismétlődő sztorikat más-más szereplő szemszögéből mutatja be. Az olvasónak is izgalmas elsőként beleképzelni magát egy kulákként az Alföldre kitelepített ember helyébe, majd később belebújni a tábort létrehozó, az ottani életet megszervező, hithű ős kommunista bőrébe. Mert, ha húszévesen nem voltál kommunista, akkor nincsen szíved, ha ötvenévesen is az vagy, akkor nincsen eszed.

A történetek vége nagyjából ugyanaz, a család férfi tagjai korán halnak, a nők kénytelenek túlélni, felnevelni a gyermekeket, bármi áron. Az élet nem élvezet, csupán kötelesség. Nemcsak az a háború, mondta Imre bácsi Izabellának, ha büntetlenül lehet megölni az embereket, hanem az is, ha büntetlenül lehet felszámolni az emlékeket. A regény egyetlen szereplője, az orosz származású Luda, akinek sorsát a tipikus orosz családi lét, arisztokrata apja, mély szegénységből jövő, bolsevik anyja, alakítja, képes csupán arra, hogy az élvezetért mindent feladjon. Egy-egy szerelemért, boldognak ígérkező házasságért odadob mindent, még a világvégi, pirinyó helyre, Magyarországra is elköltözik. Oda, ahol minden Magyar szenved, mégsem képes se a holokauszt, se a kuláküldözés, se a munkatábor, se a kitelepítés, se a kommunizmus ellenére máshol élni. Ő az, aki ezt a képességet átadja Magyar Sándor unokájának, megváltoztatva sorsát.

Szégyenlős előbújásért leszbikus irodalmi díj

Szégyenlős előbújásért leszbikus irodalmi díj

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok ( The Sealed Letter) – Alexandra Kiadó, 2013. – fordította Csonka Ágnes – 455 oldal, ragasztott kötött védőborítóval – ISBN : 9633571668

A szobát olvastam elsőként Emma Donoghuetól. Nagy szerelem volt, amit A cafka még fokozott. Imádtam a szerző szókimondását, sokkolóan nyers leírásait, precízen felépített, alaposan kidolgozott, hiteles karaktereit, a párbeszédekben finoman adagolt iróniát. Szövegein érezni lehetett, hogy Donoghue nem sajnálta kutatásra fordítani az időt, azonban ezt egyik könyvében sem adagolta tudálékos módon. A történetek szálát mesterien fűzte, bonyolította, remekül szórakoztam.

Szerencsére ez utóbbi, a fordulatos, élvezetes történetfűzés a Hétpecsétes titokban is fellelhető. A regényben az írónő az ősfeminista Emily Faithful és Helen Codrington barátságának valós történetét dolgozza fel. Amellett, hogy Emily (Fido) Faithful életét több életrajzi írásban, könyvben is bemutatták, Donoghue rendelkezésére álltak bírósági jegyzőkönyvek is, hiszen Codringtonék válópere az elsők között esett meg Angliában. E tény, és a férj pozíciója, társadalmi rangja miatt óriási hajcihő övezte a tárgyalásokat, rendszeresen szerepelt a korabeli lapokban. Donoghue zárszavában felsorolja ezeket a forrásokat. Olvasás közben azonban most azt éreztem, hogy a rengeteg anyag zavaró, túlságosan megköti a szerző kezét, nem szárnyalhat kellőképpen fantáziája a történetmesélés közben, hiszen nincsenek sötét, feltáratlan foltok az események során. Egyszerűen a történések után kulloghat, és nem alakíthatja őket.

A viktoriánus Anglia hiteles korrajzát adja a mű, Donoghuetól megszokott, pontos leírások mutatják be London alsó és felsőbb néprétegeinek életét, a nők harcát jogaikért, az ősfeminizmus túlzó vonásait (Én tán hímneműekként emlegetem a férfiakat, mintha orángutánok volnának?), az irodalom és a nyomdatechnika alakulását. Élvezetes volt felfedezni a sorokban az akkori bulvársajtó kritikáját, ami mintha modern korunk médiájának lenyomata lenne. Mivel a tizenkilencedik században a szigetországban évi két válásnál nem akadt több, ezért a Codrington-pert felfokozott, már-már hisztérikus érdeklődés övezte, s mivel egyértelműen a feleség vétett a házasság szentsége ellen, minden hibáját kiszínezték, felnagyították, az események minden apró részletét szétcincálták.

Annyira, hogy még maga a férj is felháborodik rajta: Ahogy én nem voltam vadállat, ő sem volt szörnyszülött.

A fejezetek címe egy-egy korabeli jogi szakszó, például Feme Covert, fedett asszony, férjezett nő, akinek minden jogát a férj gyakorolja helyette, vagy Actus Reus, bűnös cselekedet. A címekkel előrébb haladunk a bírósági tárgyalás menetében, és a magyarázatok segítenek megértenünk a nők helyzetét, mert azon jogokról, amik számunkra természetessé váltak a huszonegyedik században, az asszonyok még csak nem is álmodhattak az ezernyolcszázas években, mint például elvált nőként a gyermekeik nevelése. Könnyebb felfognunk, miért jelentett olyan sokat egy őszinte barátság, és mennyire szorult, ellehetetlenült helyzet vezethetett az áruláshoz.

Donoghue regényeire jellemző gúnyos hangnem fellelhető a társalgásokban:

Lehet, hogy az ember egyszer rossz vasárnapi ebédet eszik, de attól még nem dönt úgy, hogy eltörli a vasárnapi ebéd intézményét. – Én tizenöt esztendeje gyűröm magamba azt az ebédet – feleli Helen halkan.

Ugyan a Hétpecsétes titok szexről, vágyakról, élvezetről szól, minden erotikus túlfűtöttséget nélkülöz, mintha a szerző szereplőihez hasonlatosan viktoriánusan szemérmes lenne. Pedig A cafkában már bizonyította ellenkezőjét. Ezért a regényt záró fordulatát nem érezzük kellően előkészítettnek.

Az írónőt Orange-díjra jelölték a Hétpecsétes titok c. regényéért, majd 2009-ben megosztott Lambda Leszbikus Irodalmi díjjal tüntették ki, valószínűleg a könyvében megfogalmazott szégyenlős előbújásért, ill. főszereplője, Helen Codrington szájába adott költői kérdésért, ami vitathatatlanul a mássághoz való legtoleránsabb viszonyulás: ha Isten ültette belém a nyugtalanságot, akkor Isten a felelős érte, nem igaz?

A rémeink hozzánk tartoznak

A rémeink hozzánk tartoznak

Majoros Nóra Rém a szobádban c. mesekönyvéről Móra Könyvkiadó, 2014., ára 1999 Ft

Majoros Nóra könyve, a Rém a szobádban, elegáns, kemény borítójú füzet, kevés, a lapon feltűnően elhelyezett, nagy betűs, jól látható szöveggel. Kiskorúm tíz perc alatt kivégezte egy pesti utunk során. Én, a büszke anya, vezettem, ő pedig, felcserélve szerepeink, felolvasta nekem a mesét, közben nevetett és kommentált.

A könyvet Szabó Levente illusztrálta,a baljós történetet sejtető, komor, fekete vagy antracit háttéren élénkpiros, harsogó sárga, pulzáló kék és kisliba zöld rajzokkal, előre vetítve a szöveg hangulatát: a rettenetes dolgokat mókás történések oldják. A rajzolónak nem volt egyszerű feladata, a szerző ugyan csak megnehezítette az életét, mivel Hrrgrrhú alaktalan, fekete és nyálkás, na, ezt rajzold le, ha tudod! Szabónak sikerült a lehetetlen.

Majoros Nóra tényként kezeli a rémek létezését, nem akarja felnőttként, okoskodva bebizonyítani, hogy már pedig nem léteznek. Jó oka van rá, hiszen húgának saját bejáratú szörnyei voltak, és kisfia is felfedezett egy rémséges lakót a csatornában. Az író tudja a titkot, rémeink hozzánk tartoznak, velünk élnek, csupán felnőttként már szégyellünk beszélni róla, megtanuljuk kezelni, vagy nem, és akkor bekapunk egy tablettát.

A MESE BEMUTATJA A RÉMET,
Hrrgrrhút magát. Leírja a napirendjét, amit bármelyik gyermek ismer, hogy éjfélkor ébred, és magába szippantja a fényeket. Nóra mestere ezeknek a leírásoknak, a feszültség fokozásának, megfelelő adagolásának. Minden lap utolsó mondatában ott a csavar, valami különösen vicces, nevetséges mondat, ami mindent rettegést elűz. Hrrgrrhú undorodik a játéknyalogatástól, fanyalog a takaró ízétől, ezért rendel a sarki póktól egy görcspuncsot és egy rémes krémest. A szörny felfesti a falra minden gyermek éjszakai rémálmát, az árnyképeket. Az író azonban kifigurázza a festőt, nem lehet boldog, mivel véres cafrangokat festene, de csak fekete festéke van.

HRRGRRHÚ MINDENNAPI FIGURA,
ugyanúgy dolgoznia kell, mint anyának vagy apának, ráadásul nem is túl sikeres a munkahelyén, volt már vízi szörny, temetői kísértet, szekrénymumus, végül a nénikéje tanácsára házi rémnek állt, mert a gyerekszobában mindig meleg van. Még szerelmes is lesz, mint bármely földi halandó, természetesen boldogtalan végkifejlettel: szerelme, a sikoly elhagyja, mert elfelejtett rémisztő lenni. Annyi szerencsétlenség történik a főszereplővel, hogy a végén már a gyermekek rokonszenveznek is vele, egy ilyen balfácán nem okozhat túl nagy gondot. Majoros ráadásul befejezésül elárulja a nagy titkot, hogyan szabadulhatunk meg a házi rémünktől.

A TÖRTÉNETBEN RÖVID, EGYSZERŰ MONDATOKAT TALÁLUNK,
melyek megkönnyítik az olvasást, illetve a még kisebbeknek a megértést. A szöveg mégsem unalmas, kisbabás dünnyögés, mivel a rengeteg hangutánzó szó (huh, susmorgás, zizegés, a főszereplő neve), zeneivé teszi, ráadásul sok érdekes, gyerekkönyvben szokatlan szóösszetételt (szekrénymumus, árnyékfogak), ill. némileg hangulatilag nem odaillő szót (véres cafrang, görcspuncs) tartalmaz.

Végezetül, a legfontosabb kritikus, a kis olvasó véleménye a könyvről:

Nagyon tetszett, mert vicces, jó az illusztráció és a mese vége, hogy elküldheted a szörnyet, ha akarod, így nem félelmetes, bár te úgyis mindig megvédsz, Mama.