De én nem ezen hulladékgyűjtő tárolókról szeretnék mesélni, hanem a lelki szemetesládákról. Azokról az embertársainkról, akiket azért keresnek meg mások, hogy gondjuk-bajukat elmeséljék nekik, legalább meghallgattassék a problémájuk, ha már megoldásra nem lelhetnek. Bár a mindig empatikus lelki szemetesládák eléggé gyakorlatiasok a bajok kiküszöbölése terén is. Mivel a botcsinálta terézanyuk harmóniában élnek magukkal és a világgal, a barátaik szeretnének részt kapni a szeretetükből, megértésükből, törődésükből. És néha nem csak a barátok kopogtatnak tanácsért.
Először arra gondoltam, úgy mesélem el, mintha velem történt volna ez a kaland, de naplónak nem hazudunk, legalább a blogunkban legyünk őszinték, másokhoz. Jelentkezett egyik régi ismerősöm Dohából, a Rolls-Royce kereskedő, (továbbiakban RR-díler), no, nem a társkeresőn, hiába kerültem vissza a húspiacra megint, hanem a whatsappon üzent. Először azt sem tudtam, ki írogat nekem, már töröltem a számát, vagy öt éve, még Kutyuska előtt beszéltünk utoljára. Sosem találkoztunk, mindig belengetett holmi egzotikus, méregdrága utazást a Maldív-szigetekre, Miamiba vagy legalább Londonba, de mint utóbb kiderült, oda mindig másokat vitt el, mi csak a virtuális szexig jutottunk. Soha nem derült ki, tényleg annyira gazdag-e, mint mondja, mert csupán boxerben és polóban láttam, egy ócska pléddel letakart ágyon. Ugyan fotókon mindig csodaszép öltönyökben feszített az autószalonban, meg a legújabb Rolls-Royce modellekben pózolt, de éppen annyira lehetett a tulajdonos fia, ahogyan állította, mint az utolsó sofőr, aki beáll a kocsikkal a helyükre a kiállító teremben.
Az udvarias körök után cseppet sem udvariasan megkérdeztem, mi a füttyöt szeretne tőlem. Azt állította, egyszerűen sokszor eszébe jutottam a napokban, mert lelki válságban van. (Szerintem meglátta a képemet a társkeresőn, mert túl gyakran vagyok onlájn.) Én mindig kedves voltam hozzá, és rengeteg tapasztalatom van férfiak terén. Felhívhatna elmesélni? Rábólintottam, regélt megállíthatatlanul. Újabban szeret kukkolni. Na, nem másokat, ne ijedjek meg, annyira nem zakkant, a saját csaját más férfiakkal. Eszméletlenül beindul tőle, mit gondolok, ő beteg? Nem, dehogy, persze kérdés, hogy a többiek tudják-e, egy fotelben üldögél-e mellettük, a farkát verve, vagy titokban folyik a dolog? Hát a barátnője tudja, az alkalmi pasik nem.
Először egy szállodában történt meg az eset, lakosztályt foglalt, rendeltek valamit a szobaszervíztől, közben elmentek zuhanyozni. Mikor kopogtak az ajtón, RR-díler a fürdőben maradt, a pincért a barátnő engedte be. Csupán egy törölközőt terített magára a lány, majd miután beengedte a fiút, hirtelen, lecsúsztatta magáról a törölközőt, mintha véletlenül esne le.
A továbbiakban így, meztelenül tett-vett, mintha mi sem történt volna. A pincér elrendezte az ételeket az asztalon, de közben folyamatosan a pucér nőt bámulta. Fogalma sem volt, hogy a lány nincs egyedül, RR-díler a fürdőben bujkál, és onnan leselkedik. A fiú többször közölte a nővel, bármiben a rendelkezésére áll, adott egy névjegykártyát, a privát mellékével, hogy csak őt keresse, ha szüksége lenne valamire. A bármiket mókásan hangsúlyozta, hogy korrekt legyen, abszolút udvarias, ahogyan egy ilyen színvonalú szállodától elvárható, de mégis félreérthető. Nyíltan kezdeményezni nem mert, féltette az állását. A nő végül megsajnálta és elengedte, felöltözetlenül.
RR-dílert nagyon felizgatta az eset, jobban, mint a korábbi szeretkezései a lánnyal. Bátorította, hogy folytassa a pincér becserkészését. Másnap a pincér telefonált, hogy átadhat-e a nőnek egy üveg ajándék pezsgőt, a szálloda ajándékát. RR-díler ismét elbújt a fürdőben, most zuhanyzás nélkül. A barátnő megint meztelenül nyitott ajtót, és szemtelenül megkérdezte a fiút, miért hozott két poharat. Abban bízott, hogy vele fogyasztja el a pezsgőt, flörtölt a fiú. A nő leheveredett a franciaágyra, közelebb intette a fiút, majd a lábfejével megtapogatta a nadrágjából kidudorodó farkát.
Te, én még ennyire keményen ágaskodó farkat nem láttam, jegyezte meg RR-díler, ennél csak az enyém lett keményebb, mikor a csajom megkérte, vegye elő a szerszámot, hadd nézze meg. A talpával masszírozta először, majd a lábfeje közé fogta, addig szorította, míg szökőkútként nem lövellt a lábaira. Aztán a barátnőm a puncijába öntötte a pezsgőt, és felszólította a fiút, nyalja fel, az utolsó kortyig. Minden nyelvcsapásra hangosan sikított, én majd megvesztem a fürdőben. Alig vártam, hogy elmenjen és kituszkolja az ajtón a palit, aztán én jól lerendeztem.
Mondd csak, vágtam közbe, végig szívattátok a szerencsétlent, szórakoztatok vele, és nem kapta meg a csajod? De, de, nyugi, az utolsó nap megdöngette. Ugyan elment három perc alatt, szóval megint nekem kellett befejeznem, meg azért tudod, az én farkam huszonhárom centis, azért az más érzés. Azóta gyakran játszottuk ezt, mikor Miamiban jártunk, és Párizsban is. Szerinted én beteg vagyok? Ismételgeti a kérdést, őszinte rémülettel a hangjában. Jaj, dehogy, még csak nem is együtt dugtátok meg a csajt. Itt az egyetlen kérdés az, szereted-e a barátnődet, mert esetleg akkor féltékeny lehetsz, nálatok, araboknál ez elég könnyen jön, és egy idő után, amikor már unod a játékot, nem hoz már izgalmat, megundorodhatsz a csajtól. Nem hiszi, hogy szereti, felelte. Akkor nincs itt hiba, mindenki jól szórakozott, neked állt a farkad, mint a cövek, a lány elélvezett, a másik pasi is megkapta, amire vágyott. Élvezd az életed, ma van.
Hálálkodott, tudta, hogy velem kell beszélnie. Nem is érti, hogy bírta ki ennyi ideig nélkülem. (Értsd, öt évről beszélünk, ezernyolcszázhuszonöt napról.) Ha velem beszél, mindig felizgul, mert az én agyam és fantáziám különösen beindítja, nincs is még egy ilyen nő a világon. Küldjek már néhány friss képet magamról, tudom, ugye, mennyire imádja a fenekem. Megveszik a nagy seggekért. Találkozzunk már végre, de csak valami meleg helyen, nem Londonban, én sem szeretem a hideget, meg megérdemlek egy kis napsütést meg tengeri sót. Majd megnézi a naptárát, mit tehet az ügy érdekében.
Azóta kétnaponta jelentkezik, főleg ha szabadnapos és unatkozik. De öt éve is ezzel az elhatározással felejtkezett meg rólam.
Az én lelki társam a szénhidrát.
